Azt mindenki tudja, hogy Dan Brown könyvei teli vannak kódokkal, rejtjelekkel és szimbólumokkal, amelyek további kódokra, rejtjelekre és szimbólumokra utalnak. De mit tegyünk, ha történetesen szeretünk kódos, rejtjeles és szimbólumos krimiket olvasni, de éppen nem Dan Brownra szottyan kedvünk, vagy azért mert már az összes könyvét rég olvastuk, vagy azért mert végtelenül untatnak a történetei, és másmilyet keresünk? A jó hír az, hogy bőven van hova nyúlnunk a könyvesboltok és könyvtárak polcain, és jó esélyünk van rá, hogy életünk végéig izgalmas kódos, rejtjeles és szimbólumos könyveket olvassunk.

Irodalmi, bestseller és krimi szerzőknek ugyanis hosszú sora kínál könyvében központi szerepet titkosírásoknak Edgar Allan Poetól (Az aranybogár) Isaac Asimovig (1 to 999), Conan Doyle-tól (A táncoló emberkék esete) Agatha Christie-ig (Négy gyanúsított), Edgar Wallace-tól (Code No. 2) Umberto Eco-ig (A Foucault-inga), Jules Verne-től (A kriptogram) Dorothy Sayers-en keresztül (Have his Carcase) Ken Follett-ig (Kulcs a Manderley-házhoz). A lista hosszú és folyamatosan bővül. 2005-ben John Dooley harminc oldalon keresztül sorolta fel a kripto-történeti szempontból érdekes regényeket és krimiket egy cikkében.

sayers.jpg

Poe.jpg

MathWonders.jpg

Egy friss vizsgálat viszont már százötven olyan – viszonylag jól ismert – regényt sorol fel, amelyben titkosírások fontos szerepet játszanak, de maga Dooley, az első lista szerzője sem tétlenkedett: már 250 körüli tételnél tart, fontos leszögezni persze, hogy doylevalley.jpgezeknek egy nem elhanyagolható része a második világháborús Enigmáról szól.doyle2.jpg

Az eddigiek csak listák, címekkel és rövid leírásokkal. Ennél érdekesebb, hogy a Cryptologia című titkosírás-történeti folyóirat a rendszeres, szakkönyvekről szóló recenziói közé gyakran a „fiction” kategóriát is felveszi és a regényeket, krimiket részletesen ismerteti. Ha van Cryptologia előfizetésünk, vagy ismerünk olyan könyvtárat, ahova jár, jó ötleteket meríthetünk, hogy mit érdemes olvasni. 

Titkosírásokról szóló fiction-ökről és non-fiction-ökről rendszeresen beszámolok majd a kriptoblogban. Most bevezetőnek hadd említsek két könyvet, az egyik krimi (fiction), a másik történelmi elemzés (non-fiction), de mindkettő könnyen olvasható, bár sajnos egyik sincsen lefordítva magyarra.

Cryptonomicon(1stEd).jpgrebecca.jpgeco.jpgchristie.jpg

Az első Michael Gruber, The Book of Air and Shadows című könyve, amiről Dooleynak egy 2009-es recenziójából értesültem. A középpontban egy Shakespeare kézirat áll, amely annyira értékes, hogy bizonyos bűnözők még ölnek is érte. A meglehetősen vastag könyvben megismerünk egy csomó technikai részletet arról, hogyan dolgoznak a régi nyomtatványokkal foglalkozó könyvkereskedők, meg, hogy milyenek a 16. századi kéziratok, és közben egy fontos titkosírt szövegről is szó esik, amely az ismeretlen Shakespeare drámára utal. A főszereplő egyébként szerzői joggal foglalkozó ügyvéd, súlyemelő, saját sofőrje és zavaros magánélete van. Ellenszenves tulajdonsága, hogy szereti összehasonlítani, melyik nő milyen hangokat hallat a legintimebb pillanatokban. Egyébként pedig meglehetősen korrekt bevezetőt kapunk a kor rejtjelezési módszereinek részleteibe. Minden együtt van tehát egy igazán technikai és unalmas könyvhöz, ennek ellenére hadd hangsúlyozzam, a regény jó.

A  másik ajánlandó írás pedig Marcello Simonetta Montefeltro Conspiracy című könyve, amelyet a társblogszerző Nick Pelling tanácsára és blogbejegyzésének hatására vettem meg. Ami itt izgalmas, az egyrészt az, hogy nemcsak a szerző Simonetta, hanem a 16. századi főszereplő is, és ők ketten tényleges rokoni kapcsolatban állnak (Cicco Simonetta volt a milánói Sforzák főembere és fő rejtjel tervezője), másrészt pedig, hogy a könyvben kibontakozik a Mediciek, a Sforzák, a Montefeltrók és a pápai állam bonyolult és kriminális 15. századi politikai kapcsolatrendszere. Egy Urbinóban talált rejtjelezett levél alapján a szerző rekonstruálja, mi köze van az Urbinot valaha irányító Montefeltrónak (akinek a híres festményen csak az egyik arcfele látszik) a Lorenzo és Giuliano Medici elleni úgynevezett Pazzi összeesküvéshez, amely rendes háborúhoz is vezetett az itáliai hatalmi központok között. Végül több híres, Sixtus kápolnabeli Botticelli festményről is meglepő - sokak által egyébként igencsak vitatott - elméletet kapunk. Akit érdekel a 15. századi itáliai belpolitika, izgulni fog. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr465166909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása