Szaniszló Zsigmond (c. 1655 – c. 1721) naplója különös emléke a magyar történelemnek. A szerző, aki Torda megye jegyzője, majd főbírája volt, az 1682-től 1711-ig terjedő három évtized majd minden napjáról megemlékezett kéziratában, amely így életének pontos, de meglehetősen egyhangú összefoglalása lett. Hogy mennyire pontos és mennyire egyhangú, azt mutassa az alábbi, találomra kiválasztott idézet:

November

5: Attam az szíjgyártónak denar. 60 riskására s vászonra.

8. Kültem Mihályt az szekérrel Komjáczegre, az zabot meghozta mintegy metr. 61, hozott káposztát is mint(egy) kétszáz főt.

11. Márton fejér lovan jött hozzánk. Mentem Komjáczegre.

13. Hajtattam meg az tehenet Polyanból. Eodem hozott Imre Miklósné fazakat ez szerint: örög vedres-fazakat 5, hat ejteles(t) 5, négy ejteles(t) 2, küssebb(et) 7, tál(at) 7, örög fedőt 5, apróbbat 5, mák örlő(t) 2, vajnak valót 2, porsolót 2, ivóedényt ez szerint: ejteles fületlen bibircsós csupor 14, füles csupor 3, fél ejteles füles csupor 19, harmadrész hólyagos fületlen 16, negyedrész füles csupor 19, pohár 9…

Pictured: Philip Milward, as Rafe Smith, Catherine O'Reilly,  as  Susanna Hall, and James Freeman, as Doctor John Hall.  Picture: Ben WarburtonSzaniszló meglehetősen prózai életében azonban néha olyasmik is megestek, amiket nem akart csakúgy, mindenki számára hozzáférhető módon rögzíteni. Akár kis is hagyhatta volna ezeket a részleteket a kötetből, de a naplóírók tisztessége kötelezte. Ugyanakkor teljesen nyílt sem akart lenni. Amikor el akart valamit rejteni, igen egyszerű titkosírást használt, bizonyos betűket megváltoztatott, másokat megkevert, megint másokat változtatás nélkül illesztett a titkosírásba. A fenti idézetet olvasva talán nem lep meg minket, hogy a rejtjelezett részek – általában csak egy-egy szó – legtöbbször elszámolással kapcsolatosak: „Vöttem 56 fl. széna árát” (a dőlttel szedett részek vannak titkosírással írva a naplóban). Olyan esetek is adódnak, amikor a családi természetű eseményeket rejtjelezi, például a lánya házassága körüli gondokat. Végül pedig az is előfordul, hogy a közerkölcsbe ütköző eseményeket titkosítja: „Váradi Jánost egy asszonnyal együtt fogtam meg éjszaka” (a dőlttel szedett részek vannak rejtjelezve). De ebben a szemérmességében nem teljesen következetes, mert olyan bejegyzést is találunk, amelyben erkölcstelenségre utaló részleteket említ, mégsem titkosítja őket: „Ugyanott köttettem meg egy kurvát.” Máskor pedig nyíltan káromkodik, azt sem titkosítja: „vagy mi a kurvaanyja.”

A napló legmeglepőbb titkosítása egyszerre családi természetű és közerkölcsbe ütköző eseménnyel kapcsolatos. A történet 1693. február 5-én kezdődik, amikor Szaniszló feljegyzi, hogy a kamaraispán, Miksa István és több barátja feleségestül náluk vendégeskedett. Amint írja: "vígan laktunk, Istennek hála." Eddig minden rendben is van, de egy pár hónap múlva ugyanehhez a naphoz, az előző szöveget folytatva odaírta: "melyet felette megbántam azután." Majd így folytatja latinul: "aki nem akar vétkezni, elkerüli az alkalmat."

Vajon miért bánta meg a vendégeskedés vigasságát, és mire fel ez az erkölcsi ítélkezés? A választ egy későbbi, április 30-i bejegyzés kínálja: „Értettem, hogy az kamaraispán az feleségemmel hált. Uram, szent fiadért ne hagyj magamnak, segélj meg! Jól végére nem mehettem.” (a naplóban az idézett mondatok dőlttel szedett részei vannak titkosítva, e szavakat egyébként később ráadásul még át is húzta). Hogy mikor lépett félre Szaniszló felesége, nem teljesen világos, valamikor a február 5-i, túl jól sikerült vendégeskedés és az április 30-i leleplezés közt történhetett.

Az esemény Szaniszló számára minden bizonnyal még megrázóbb volt, mint e néhány mondatból kitűnhet. A napló egy kicsit későbbi, július 8-i bejegyzése szerint Szaniszló felesége kislánynak adott életet:

Virradólag inter 1 et 2 horas atta Isten ez világra az én küs leányomat, Jutkát; kit is neveljen ő felsége az igaz hütben, ecclesiája épületire, szent fia szerelméért. Amen!

Egy kis számolással arra jutunk, hogy az inkriminált éjszakán Szaniszló felesége a várandósságnak valahol a negyedik és a hetedik hónapja közt lehetett. Ha az utóbbi, meglehetősen domborodhatott már a hasa.

Különös, hogy a rejtjelezett szavak nincsenek is nagyon elrejtve: a titkosírás némi próbálgatással feltörhető. Szaniszló persze biztosan nem számított arra, hogy eltökélt kódtörők szeretnék megérteni a jegyzeteit, valószínűbb, hogy az örökké magánál hordott napló pénzügyi titkait és intimitását csupán az esetleges véletlen betekintőtől akarta védeni. Felesége kalandjának rögzítésekor azonban nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy elrejtse a titkot. Ha szeretnénk megérteni, mi is történik, érdemes Georg Simmelhez fordulni, aki a huszadik század elején írt egy híres tanulmányt a titkolózásról. Simmel azt hangsúlyozta, a titkolózás sokszor nem egyszerűen az információ elrejtése, hanem inkább a szégyen jele, társadalmi normák áthágásának dokumentálása. Szegény Szaniszlónak minden oka megvolt a szégyenre, a felesége több normát is alaposan áthágott.

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr555721190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása