A kódfejtő humora

2014.03.10. 15:14

A történelem folyamán rendszeresen előfordult, hogy egy rejtjelezett levél címzettje – kisebb vagy nagyobb szemrehányással – visszajelzett a feladónak, hogy a kódolt szöveget nem volt képes elolvasni, olyan csúnyán, hibásan vagy zavarosan írták. Ha vetünk egy pillantást egy 1700 körüli dekódolt levélre, könnyen elképzelhetjük, milyen nehézségekkel szembesült az olvasó még akkor is, ha a rejtjelkulcs (clavis) birtokában igyekezett megérteni egy levelet.

C.Hen.03.1 másolata.JPG

Pataki Mihály Nemes Jánosnak írja 1678. január 23-án:

„Kegyelmed clavisának (azaz titkosíráskulcsának) én bizony nagyobb részét el nem tudtam olvasni.”

Wesselényi Pál 1678. október 29-én:

„Szepesi uram igen vétkesen írta a clavist, kivált Szalai uram felől való dolgot semmiképpen nem érthetem, úgy az Kegyelmed írta cédulának is a végit; a többit kitaláltam.”

Pár nap múlva megismétli:

„Én Uram az Szepesi uram írta clavisos írást annyira nem értettem.”

Maga Szepesi Pál, amikor hasonló helyzetbe kerül Teleki Mihállyal szemben, visszakérdez:

„Azt az nagy D-t Kegyelmed levelében, és az [itt megismétli a grafikus jelet] soha ki nem találhatom, noha én azt is jóra magyarázom.”

Bánffy Dénes 1670. március 27-én Telekinek:

„Micsoda arany felől ír postscriptában, hogy szép dolgok vannak oda ki felőle, én bizony Kegyelmed írását nem penetrálhatám. Bár nekem ne írna ilyenkor clavissal!”

Naláczi István és Székely László még kevésbé kíméli Telekit, levelükben humor keveredik a szemrehányással:

„Az Kegyelmed boszorkány írása, kit rettenetes főtörődéssel kell nekünk olvasnunk. Sok dolgokrúl írván kegyelmed, egyiket míg kisillabizáljuk, a másikat elfelejtjük. Kezdeti ugyan még is van, de a végére mintha kűvárvidéki bikákat bocsátottak volna mászkálni.”

Nem nélkülözi a szemrehányást Bethlen Miklós Telekinek írt levele sem:

„Az Kegyelmed levelét az palatinusné soha el nem tudá olvasni, én sem tudám, s ha ezentúl úgy írnál is, nem tudnám, ha ugyan tizenkét oculárt tennék is az orromra; igazán bizony czifrával volt, talám bizony magad sem tudtad volna elolvasni; másszor nem árt rendesebben írni, mert egy szóval nem tudja senki jól, mi vagyon benne.”

És ha visszaugrunk az időben egy pár évtizedet, Kászoni pátert idézhetjük, aki I. Rákóczi György írásáról így emlékezik:

"Szegény Rákóczi György fejedelemtől hallottam, - valakinek két-három levelére egymás után választ nem teszen, ne is próbálja többször, mert unalmas előtte annak írása. Már pedig az ő ákom-bákumait betűzgetni nem lehetett nagy gyönyörűség; sokszor el sem lehetett olvasni. Nem tudok a cziffrán eligazodni, mit parancsoljon Kegyelmed, hogy vegyek: késeket, kecskéket, avagy kecsegéket.”

A háromszáz év előtt élt emberek finom humorát azonosíthatjuk az alábbi esetben is. II. Rákóczi Ferenc fejedelem abban kéri isztambuli követének, Pápai Jánosnak közreműködését, hogy Szeged megszállásához kérje a porta beleegyezését. Azonban Szeged nevének kódolását elronthatta a fejedelmi kancellária, ezen viccelődik 1706 május 16-i, természetesen kódolt válaszlevelében Pápai, aki persze az elrontott rejtjel ellenére is jó tudja, melyik városról van szó:

„Parancsolja Nagyságod, impetrállyuk, hogy a … vezér engedje meg Nagyságodnak Szrülavárnak megszállását. Eléggé voltunk curiosusok benne, hogy azon helyet az mappában feltalálhassuk, de oly erősséget nem találtunk, s nem is tudunk az magyar corona alatt, nem lehet munkában is vennünk. Hogy ha penig Nagyságod Szeged várának megszállására kíván szabadságot, az midőn még Nagyságod protectiója alatt nincs, az töröknek nem láttuk szükségesnek, hogy erre engedelmét kérjük…”

Reméljük, a fejedelemnek volt annyi humorérzéke, hogy legalább elmosolyodjék követe pimasz válaszát olvasva.

 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr625814297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

s 2014.03.11. 11:34:10

Gyakran eszembe jut, ha valakik (régészek) a mágneses adathordozóinkat vizsgálják 500 év múlva, vajon mit fognak szólni mindahhoz, amit azokon találnak és megértenek belőle.

Bobby Newmark 2014.03.11. 12:16:57

@s: Abból ugyan nem sokat, 20 évnél sokkal többet nem bír ki egyetlen adathordozónk sem. A kazetták és floppyk ráadásul halmozottan hátrányos helyzetűek, egyrész érzékenyek a mágnesességre, egy izmosabb Napkitörés nagyjából a bolygó egyik felén az összes adatot törölheti, és habként a tetején még a műanyagja is rettentő sérülékeny, és elöregedhet, főleg UV-fényen.

De ha esetleg párszáz év múlva találnak adathordozót a napjainkból, azon se a kriptográfusok fognak szórakozni, mert amit találnak, az jó eséllyel úgyis pornó. :P

Phteven 2014.03.11. 13:48:17

@Bobby Newmark: Nemrégiben kipróbáltam a régi, 5,25"-os lemezeimet. Kivétel nélkül az összes olvasható volt. Írással se volt gond, de azt csak egy lemezen próbáltam ki. (Mindjárt toltam is egy Lemmings partyt. :-)) )

Bobby Newmark 2014.03.11. 14:31:54

@Phteven: Na igen, 5.25", azon még ritkán van az adat, nagyok a bitek, nehezen eszi meg az idő vasfoga. :) Egy izmosabb napkitörés azt is megeszi...

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu