Titkosírás-e a rovásírás?

2014.03.13. 14:11

A rövid válasz a címbeli kérdésre az, hogy természetesen nem. A rovásírás a honfoglaló magyarok írása, amelyet már azelőtt használtak, hogy a latin nyelvű írás és a ma is használatos betűk elterjedtek volna. 

A hosszabb válasz azonban bonyolultabb, és a válaszadást érdemes távolabbról indítani. A rovásírással ugyanis – amint a téma egyik szakértője megjegyzi – az a probléma, hogy legalapvetőbb kérdéseiben sincs egyetértés. Hogy mi a neve, honnan származik, kik használták, milyen célra, és hogy egyáltalán melyek azok az írásos vagy tárgyi emlékek, amelyeken fennmaradt – mind vita tárgya. Ezek a viták pedig gyakran jelentős indulatokat is keltenek.

Célszerű három kategóriába sorolni a rovásírással kapcsolatos elméleteket. Az első kategóriába azok a szerzők tartoznak, akik a székely rovásírást annyira ősinek tartják, hogy magyarul olvasnak ki etióp, etruszk, párthus, sumér, hettita és egyiptomi nyelvemlékeket, a lineáris A-t vagy a lineáris B-t, akik tízezer éves tárgyakon keletkezett karcolásokat rovásbetűnek tartanak, akik szerint a székely-magyar rovásírás előzménye az interglaciális idején, kb. 50 000 évvel ezelőtt alakult ki, és akik a Kr.e. 8. századi palesztinai Silo alagút jeleit, az állítólag tízezer éves boszniai piramisok karcolásait, vagy a legalább hétezer éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor mintázatait olvassák székely nyelven. Az alábbiakban nem velük fogunk foglalkozni. 

A második kategóriába azok tartoznak, akik szerint a honfoglaló magyarság által használt rovásírás lényegében a ma ismert rovásábécé korábbi változata, azaz a ma ismert rovásírás legalább 1100-1200 évre, de valószínűleg még régebbre vezethető vissza, népi körökben folyamatosan használták.

Velük szemben fogalmazzák meg fenntartásaikat a rovásírás-szkeptikusok.

Ők is elfogadják, hogy a honfoglaló magyaroknak volt egy vésett betűkből álló írása, de azt hangsúlyozzák, hogy erről nagyon keveset tudunk. Szerintük a késő 15. vagy a kora 16. század óta fennmaradt rovásírásos emlékek, amelyek a ma turistáknak árult képeslapokon szereplő rovásábécét használják, nincsenek kapcsolatban - vagy csak nagyon távoli kapcsolatban vannak - a honfoglalók rovásírásával. Ezt az új, csupán ötszáz éves múltra visszatekintő rovásírást egyfajta hagyományőrzési szándékkal, értelmiségi kezdeményezésként (esetleg titkosírásnak) találták ki, a középkor századaiban pedig nem sokan írtak rovásírással, mert az a kevés ember, aki egyáltalán tudott és akart írni, a latin betűket használta.

Vajon egy létező hagyományt elevenítettek fel a 15. században, vagy pedig Mátyás-kori értelmiségi kitaláció az egész, amelynek a honfoglalás-kori íráshoz semmi köze nem volt, és amelyen a humanizmus előtt senki nem írt? Az biztos, hogy az 1500-as évet megelőző századokban nagyon nehéz bizonyítani, hogy a gyakorlatban is létezett a rovásírás. Csontlemezek, tűtartók, tegezek, szíjvégek, cserepek és gyűrűk kriksz-krakszainak értelmezésén múlik, hogy melyik álláspontot fogadjuk el. Összefüggő szöveg ugyanis nem maradt fenn ezekből az időkből. De még ha elfogadjuk is a rovásírást, mint a magyarság hiteles középkori írását, akkor is kérdések sora vethető fel: vajon használták-e a székelyeken kívül más magyar csoportok is, a magyaron kívül más nyelven is írtak-e vele, a türköktől vettek-e át az írásrendszert, puszta kuriózum volt-e, titkosírásnak alkalmazták-e, vagy széles körben elterjedt volt. A bizonyítékok, amelyekre alapozva ezt eldönthetnénk, csupán néhány szó hosszúságú szövegek, amelyek tárgyakon és épületek falain maradtak fenn, és amelyeknek a korát is nehéz megállapítani.

Komoly jelentősége van annak, hogy milyen választ adunk a kérdésre, mert a rovásírás életünk egyre több területén megjelenik. Alsózsolcától - a csupán 1910-ben felparcellázott - Erdőkertesig önkormányzatok sora írja ki a település nevét a bevezető utak mentén rovásábécével; általános iskolai tanulmányi versenyen a diákoknak Petőfi Nemzeti Dalát kell rovásírásról átírni latin betűkre; és kedves regényünk a Piszkos Fred a kapitány is elérhető rovásírásos változatban. Olyan szövegeket írunk át rovásábécére, amelyek eredetileg biztos, hogy nem láttak rovásbetűt. Közben tagadhatatlanul igaz a humorista megfigyelése, hogy Magyarországon terjed a rovásírás, de nem terjed a rovásolvasás.

Akárhogy is döntünk a rovásírás kutatás nagy kontinuitás vitájában, az biztos, hogy alkalmanként használták titkosírásra a rovásbetűket.

http://www.magyarrovas.hu/media/rovasemlekeink/1600-as-evek/rudolf-vers.jpgSzórakoztató példa erre Szamosközy István esete, aki - Bocskai István híveként - nem lelkesedett a Habsburg uralkodóért, császárellenes érzelmeinek azonban különös formában adott hangot. Rudolf császárt dicsőítő latin nyelvű versébe beillesztett egy pár rovásírásos szót, amelyet dekódolva a vers császárpárti beállítódása ugyancsak megfordul, és kimeríti az uralkodó gyalázásának esetét. Azaz ha pusztán a latin betűs részeket olvassuk, a vers dicsőítés, ha hozzávesszük a rovásírásos szavakat is, vaskos gúnyvers.

Az második - nem kevésbé különös - példát Zakarjás János (1720?-1772) jezsuita misszionárius leveleiben találjuk. Az atya perui hittérítőként küldött leveleket rendbéli elöljárójának 1749 és 1756 közt. A levelek részletesen beszámolnak a dél-amerikai kontinensen folyó hittérítés mindennapjairól, problémáiról, konfliktusairól, az atyának a bennszülöttek közt töltött életéről, az indiánok szokásairól, valamint a Zakarjás utazásának igencsak érdekes részleteiről. Az általában igencsak decens és „jólfésült” latin nyelvű szövegben azonban időnként magyar nyelvű szövegrészletek bukkannak fel, amelyekben az atya szabadosabb megjegyzéseket enged meg magának. Olykor puszta játékból magyarít, ebben jelenik meg, hogy lazább is tud lenni, mint amilyennek a hivatalos szöveg alapján képzeljük, egy kirándulásukról például így ír: ”reggeltül fogva tsúszni-mászni kellett.” A görzi Frakossperg úr feleségét tiszteletreméltónak nevezi a latin szövegben, de magyarul hozzáteszi: „vén kofa.” Egy őszülő szerecsenről írva szemérmesen magyarul említi, hogy „a tenger partján szűz anya mezitelen sétál vala, mint Ádám a paradicsomban.” Hogy nem csak a játék, hanem a rejtjelezés eszközének is használja a magyar nyelvet, kiderül abból a magyar nyelvű betoldásból, ahol a gyanúját osztja meg, hogy valakik eltüntetik a leveleit. Különös helyzetben találjuk itt magunkat: Magyarország természetes nyelve válik a világ másik végén a titkosítás eszközévé, amely más térítők számára hozzáférhetetlenné teszi a levelek bizalmas tartalmát.

Zakarjás azonban ennél továbbmegy a titkosításban: amikor brazil keresztény áltérítők és rabszolga-kereskedők kegyetlenkedésiről számol be, feltehetően saját életét is féltve, a latin nyelvű szöveget rovásírással szedi:

Ugyanis elvetemedett emberek jöttek át Brazíliából, akik velem is a tigrisnél zordabban bántak. Keresztények voltak ezek, s nem is indusok (magyarul). Ezek rendszerint mindazokat, akik elibük kerültek, bányamunkára (rovásírással) és más aljas munkára (rovásírással) is elragadozzák, az öregeket (rovásírással), hogy hírét ne terjesszék, megfosztják életüktől (rovásírással), másokat az íj felhúzásához szükséges ujjaiktól (rovásírással), az anyákat (rovásírással) úgy teszik az utazásra alkalmasabbakká, hogy letépvén emlőjükről csecsemőiket (rovásírással), azokat odacsapják az első karóhoz, amelyre akadnak. És hogy a vigyázatlanokat annál könnyebben behálózzák, maguk közül olyan embert küldtek előre, aki ruhájával és külső megjelenésével misszionáriusnak (rovásírással) hazudta magát. Ismerem ezt, már eszére tért. Vajha állandóan!”

Végül pedig rendtársának „megadja a titkosírás kulcsát”, specifikálva azt a közkézen forgó irodalmat, ahonnan a rovásbetűk jelentése kikereshető:

"Ha ez írásjegyeket nem ismered, Vargyasitól, Béltől, Otrokocsitól kérj tanácsot. (…) Egyebeket szándékosan hallgatok el.”

Zakarjás tehát titkosírásként alkalmazta a rovásbetűket: ismeretüket joggal remélhette levelezőpartnerétől, de bízhatott abban, hogy más számára tökéletesen hozzáférhetetlenek voltak Dél-Amerikában.

 

Az írás első felének egy korább változata néhány éve megjelent a komment.hu-n

Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr375840872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rejtett kamera · http://rejtett-kamera.eu 2014.03.13. 23:15:37

A rovásírás azért nem maradhatott fent mert jellemzően fába vésték és a vándorló életmód során nem is volt annyira szükséges az írástudás.
Valószínűleg már a letelepedés és a gazdálkodás elkezdésekor terjedt el.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2014.03.13. 23:21:45

Egy kriptográfiai kérdés, nem pont ehhez a poszthoz kapcsolódóan: mi a véleményed a Courserán a Stanford egyetem Cryptography I-II. kurzusairól?

sedi 2014.03.14. 07:06:45

A rovás, mint írás -természetéből adódóan- nem papírhoz fejlődött ki. Tekintve, hogy rendeltetése szerint vésővel, rovóeszközzel, kicsit visszás a papír megmunkálása. (vö. jobbról balra írás és olvasás). :) Ez a régészeti -még a wikipédián is közzétett- leleteken látható és igazolható.

A szerzetes szavaival élve: ha ez írásjeleket nem ismered, akkor ahelyett, hogy kifinganád a passzátszelet, olvass, kérdezz, tanulj, különben nagyon butának fogsz tűnni. :)

gigabursch 2014.03.14. 07:28:39

" Az alábbiakban nem velük fogunk foglalkozni."

Pedig néha érdemes elmerengeni a legfurcsább elméleteken is, főleg, ha írások rejtélyével foglalkozik.

Benedek Lang 2014.03.14. 09:26:09

@Online Távmunkás: Még nem olvastam, de köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmem.

Crystah Mastah 2014.03.14. 11:59:41

@sedi:
"Ez a régészeti -még a wikipédián is közzétett- leleteken látható és igazolható."

A wikipedia mint hiteles forrás! Azannya! Még jó, hogy nem egyből a metapedia/kuruc... :o)

"A szerzetes szavaival élve: ha ez írásjeleket nem ismered, akkor ahelyett, hogy kifinganád a passzátszelet, olvass, kérdezz, tanulj, különben nagyon butának fogsz tűnni. :)"

Foteltörténészek de meg tudják mondani a tutit. :)

alte trottel 2014.05.02. 20:27:23

A tengerparton sétáló ősz szerecsenyről ezt _EGÉSZEN BIZTOS_ hogy nem írta, ez a szófordulat ugyanis a XX. század végére otrombán torzult eredeti mondás második stációja!
Eredetileg: "anyaszült meztelen" azaz, olyan meztelen, amilyennek az anyja megszülte. Ez romlott úgy a '60-as évekre "anyaszűz" meztelenre (az átlagtahó számára az "anyaszült" jelző értelmezhetetlen), majd ebből romlott tovább a keresztény, pláne katolikus hívő számára vért kívánó blaszfémia.