A rejtjelezés történetének hat megoldatlan kérdése
2014.05.20. 20:26
A közelmúltban Klaus Schmeh, német titkosírás történész blogján közzétett egy huszonöt tételes listát, amely a titkosírás történetének nyitott kérdéseit sorolja. Hasonló listákat publikált korábban David Kahn, a szakma megalapítója, valamint Craig Bauer, a szakma legfontosabb lapjának, a Cryptologiának a főszerkesztője is.
A Klaus szerint behatóbb kutatást érdemlő témák között számos sifrírozó gép szerepel, többek közt az 1900 körül épített Rehmann Diskret, a harminc évvel későbbi Cryptocode és a Beyer, a hidegháború híres, de alig kutatott gépei, a Gretag és a Brown Boveri, valamint a második világháború olasz szerkezetei az OMI és az Olivetti. Találunk a listán izgalmas történelmi témákat, így például a második világháborús japán kriptológia megíratlan történetét japán szemszögből, a Falkland háború rejtjelezését, vagy a kínai titkosírástörténet teljes egészét. Szerepelnek továbbá bűnesetek is, mint Lincoln gyilkosának máig megfejtetlen levelezése összeesküvő társaival. Végül pedig kidolgozandó, továbbfejlesztendő vagy egyszerűen megoldatlan kriptogrammokra alkalmazandó módszerekről is olvashatunk, így a rejtjelezett üzenetek magánhangzónak azonosítására szolgáló Sukhotin algoritmusról, vagy a kezdőbetűkből álló kriptogrammok (például a Somertoni férfi kódja) elemzésére kidolgozandó módszer szükségességéről. A lista a rejtjelezett sírkövek izgalmas talányával zárul: több ilyenről van tudomásunk, de áttekintés róluk még nem született.
A huszonöt tételes listáról kiválasztottam hatot, amelyet különösen fontosnak tartok.
Nomenklator táblák és kódkönyvek megfejtése
Első helyen említeném a tulajdonképpeni kódfejtést. Tudjuk jól, a második világháború megannyi sikeres kódtörése jelzi, hogy a teljes szavakhoz kódjelet rendelő módszerek minden nehézségük ellenére feltörhetőek. Legalábbis, ha a katonai elhárítás nagyon fel akarja őket törni. De mi a helyzet azokkal a történelemből itt maradt nomenklator táblákkal, amelyek sajnos nem jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot, így az általuk lekódolt üzenetek feltörése sem tűnik államérdeknek? Pedig a történészek igencsak szeretnék tudni, milyen módszerek állnak rendelkezésre a kódtáblázatokban és kódkönyvekben található egységek azonosítására, jelentésük feltörésére. Pillanatnyilag elenyészően kevés irodalom van erről a kérdésről.
A Pigpen rejtjel
Talán mindannyian láttuk már a szabadkőművesek híres titkosírását. Jellegzetes, könnyen felismerhető grafikus jelekről van szó, egy négyzetrács bizonyos részei és meghatározott számú pont kombinációjából áll össze egy-egy betű. A módszer monoalfabetikus, könnyű megfejteni, és a legkevésbé sem a szabadkőművesektől származik, már korábban is létezett. Én magam több 16. századi kéziratban találkoztam vele, de ha minden igaz, egy Mátyás korabeli kódex hátlapján is fennmaradt (pontosabban mára megsemmisült, de egy száz évvel ezelőtti leírás szerint ott volt). A módszert pigpen rejtjelnek hívják, története máig megíratlan.
Hírszerző szolgálatok kriptogrammjai
Tudvalévő, hogy az NSA, a US Navy, és sok más hírszerző szolgálat készít rejtjelezett rejtvényeket részben azért, hogy a szervezetbe jelentkező kódfejtők képességeit tesztelje. Az sem ritka, hogy az egyik szervezet ilyen rejtvénnyel állítja kihívás elé a másikat, mint ahogy a Kryptos esetében történt a CIA és az NSA közt. Ideje volna egy módszeres áttekintésnek ezekről a rejtjelekről.
Homofonikus rejtjelek kriptoanalízise
Az 1400 és 1800 közti hosszú időszak legelterjedtebb rejtjelezési módszere a betűkre több rejtjelszimbólumot alkalmazó, nullitásokat, esetenként szótagjeleket és kódjeleket is használó homofonikus titkosírás volt. A korszak elején számos monoalfabetikust is használtak, a végén pedig elterjedtek a kódkönyvek, a kora újkori hőskorszak legfontosabb módszere mégis a homofonikus marad. Sőt, valószínűleg a huszadik század egyik megfejtetlen bűnesete középpontjában álló Zodiákus rejtjel is homofonikus lehet. Ahhoz képest azonban, hogy mennyire alapvető a kriptotörténész számára, meglepő, hogy homofonikus rejtjelek feltörésére alig van kidolgozott módszertan. Hozzáférhető természetesen egy sor számítógépes eljárás, amellyel más számítógépek generálta homofonikus kódok feltörhetők, ezek azonban a legritkább esetben alkalmazhatók valódi történeti forrásokra. Így aztán a gyakorló történész vagy megtalálja az adott rejtjelezett levél kódtábláját a levéltárban, vagy komoly informatikai segítséghez fordul, mint a Copiale kézirat megfejtésekor, vagy szomorúan magára marad. A homofonikus rejtjelek kriptoanalízise kidolgozatlan terület.
A kódtárcsák története
Ismereteink szerint a polialfabetikus kódok működéséhez fontos kódtárcsák igen régen jelentek meg, legalább ötszáz éve ismertek a kriptológia szakirodalmában, de számos elmélet szerint még korábbról származnak, Raimundus Lullus gondolkodó tárcsáira vezethetőek vissza, vagy még régebbre, a kombinatorikus Kabbala tárcsáira. Sok kézikönyvben és tanulmányban található róluk számos részlet, de átfogó történetük nincsen megírva.
Kódfejtő szofver
Természetesen számos kódfejtő program elérhető a neten. Van olyan, ami gombnyomásra néhány másodperc alatt old meg monoalfabetikus rejtjeleket, amennyiben azok angol nyelven vannak. De vannak ennél kidolgozottabb, open source programok is, amelyek bonyolultabb és nem feltétlenül mai angol nyelven íródott rejtjelek megoldására valók. Mindezek azonban igencsak csikorognak, amikor három-négyszáz évvel ezelőtti szövegekre eresztjük rá őket, a régi betűhű szövegkorpuszok ugyanis (amelyek alapján betűfrekvenciák és szómintázatok kalkulálhatóak volnának) hiányoznak. Több olyan eszköz is kidolgozás alatt áll, amely valódi történeti titkosírások megoldására alkalmas, így a sajátom is, ezek alkalmazása azonban még korlátozott. Ki tudja, vajon a jövő a teljesen automatizált, dokumentum szkennelő, karakterfelismerő és rejtjelmegfejtő szoftvereké lesz-e, ahogy számítógépes nyelvészek, például Megyesi Beáta állítja? Akárhogy is, meglepő a különbség az informatika mostani fejlettsége és a történeti titkosírások megfejtésére alkalmazott módszerek gyermetegsége közt.
Összegzésül
Pillanatnyilag itt tartunk a szakma megoldatlan kérdéseivel. A lista egészen biztos, hogy nőni fog. Időnként ki is húzunk róla ezt-azt mint megoldott vagy elavult problémát. A terület fejlődését paradox módon az jelzi, ha a lista több tétellel növekszik, mint amennyivel csökken.
Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!
Szerző: Benedek Lang
4 komment
Címkék: Szabadkőművesek Szakirodalom Kódok Megfejtés Titkosírás történet Kryptos kripto-olvasmányok Hagelin Könyvkód Kódfejtés Homofonikus titkosírás Somerton Bay Pigpen rejtjel
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2014.05.23. 09:01:17
guy2 2014.05.23. 10:24:12
Miért nem fektetnek többet a több száz éves rejtjelek megfejtésébe?
Lehet, hogy azért, mert ma már semmilyen haszna nem lenne (a személyes kíváncsiság kielégítésén túl), ha megfejtenék őket, mert vannak fejlettebb rejtjelező módszerek.
A cikk eredeti címe megtévesztő, az alapján azt reméltem, hogy olyan problémákat sorol fel, amiket a rejtjelezés még nem oldott meg a mai napig.