Talán nincs még egy olyan ókori magaskultúra, amelyet annyira tökéletesen elfejtett volna a világ, mint az Indus-völgyi civilizációt. Mindössze 90 éve tudunk róla, amióta az első régészeti feltárások napvilágra hozták, és lényegében a mai napig is a régészeti leletekre vagyunk utalva, hogy a legalapvetőbb dolgokat is kikövetkeztethessük róla. Mert mintha átok ülne rajta: még a régészeti leletek ismeretében is alig tudunk érdemi információkat kihámozni róla a korabeli magaskultúrák vonatkozó információiból vagy a későbbi indiai hagyományokból. De nem segít ezen az sem, hogy fennmaradtak írásos emlékei, ugyanis azok olyan nyúlfarknyi szövegek, amelyeknek még a biztos értelmezése is csak felületes információkkal szolgálna a kultúráról.

 

Indus1.jpg

Az írásos emlékeket többnyire pecsételők tartalmazzák, amelyek a közel-keleti pecséthasználat alapján a kultúrának csak egy szűk szegmensére világíthatnának rá megfejtésük esetén is. Mezopotámiai analógiák alapján leginkább a gazdasági-társadalmi életben használatos tárgyaknak tarthatjuk ezeket: többnyire talán a tulajdonos azonosítására szolgálhattak, aki ezzel a pecséttel igazolhatta valaminek a jóváhagyását vagy biztos eredetét (kereskedelmi tranzakciók, levelezés stb.). Az írás egyik kutatója (Rajesh P. N. Rao – nem tévesztendő össze M. V. N. Krishna Rao-val, aki 1982-ben, sem S. R. Rao-val, aki 1992-ben közölt megfejtési kísérletet) szerint olyan helyzetet kell elképzelnünk, mintha a mi civilizációnkból pl. csak a hitelkártyák, fémpénzek és sörösdobozok feliratai maradnának régészeti leletként az utókorra, és ebből kellene a feliratokat megfejteni, és valami lényegeset megállapítani a kultúráról. A történettudomány persze már ebből is rengeteget profitálna, elsősorban azt, hogy milyen nyelven íródtak a szövegek, azaz milyen népet kell a kultúra hordozóinak tartanunk. De fény derülhetne a névadás sajátosságaira, talán a hitvilágra is (istennevek jelenléte), és ki tudja, mennyi mindenre még.

 

Az írásemlékek természete (rövidségük, de az alkalmazásuk feltételezett korlátai is) azonban sajnos magukat a megfejtési kísérleteket is bizonytalanná teszi. Kellő hosszúságú szövegek hiányában még a legmegalapozottabb feltételezések és a leglogikusabb érvelések sem tehetik egyértelművé az olvasatok bizonyosságát, és sajnos ez a körülmény bármiféle megfejtési kísérlet érvényességét kérdésessé teheti. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem is érdemes az írással foglalkozni egy megfelelő hosszúságú írásemlék felbukkanásáig.

 

Bizonyos vizsgálatokat a legrövidebb írásemlékeken is el lehet végezni. Az egyik legalapvetőbb kérdés pl. hogy mi az írás iránya? Az általánosan elfogadott vélemény szerint a jeleket jobbról balra kell olvasni – ez azonban természetesen a negatív pecsételőkön éppen az ellenkező irányt jelentené. Mindenesetre a jelek egymást követésének az iránya jól meghatározható.

 

A másik alapvető kérdés az írás rendszere, amihez általában a legjobb alapot az írásjelek száma nyújtja. Bár a különböző kutatók erre eltérő adatokat szolgáltatnak, a számok azonban 400 körül mozognak. (Jó áttekintést ad többek között erről is Gregory L. Possehl „The Indus Civilization: A Contemporary Perspective” c. könyvének 7. fejezete az írásról a 126-137. oldalakon a Google Books-on.) Aki azonban tanulmányoz egy ilyen jellistát, hamar rájön, hogy egyes jelek csak abban különböznek a másiktól, hogy cirkumgráfok, szupergráfok és egyéb diakritikus jelek egészítik ki őket és hihetetlenül sok a két külön jel összetételéből képzett ligatúra is. Ha ezeket megpróbáljuk kiszűrni, jó ha marad 100 alapjelünk, ami alapján azt gondolhatnánk, hogy egy alapvetően szótagírásos jelkészlettel van dolgunk. Hosszabb összefüggő írásemlékek alapján természetesen kiderülne, hogy mi az alapvető jelkészlet, melyek a variánsok, és hogy milyen körülmények közt használják a mellékjeles karaktereket és a ligatúrákat, így azonban ezek a kérdések nem dönthetők el. Az írás rendszerének értelmezésében olyan szélsőségek is vannak (komoly tudósoktól), amelyek lényegében ABC írást sejtenek mögötte (M. V. N. Krishna Rao), de olyanok is, akik egész mondatokat próbálnak kiolvasni néhány jelből (Piero Meriggi), általánosabb vélemény szerint pedig logo-szillabikus (szótag és szójeleket is tartalmazó) rendszerrel van dolgunk. Ott tartunk tehát, hogy a kutatók olyan alapvető kérdésekben sem értenek egyet, hogy milyen szisztémát is kereshetünk az írásban. Az utóbbi évek egyik legmeglepőbb, de megfontolandó érveket felsorakoztató elmélete szerint pedig nem is írásjelekkel van dolgunk. (The collapse of the Indus-script thesis: The myth of a literate Harappan civilization.)

 

A megfejtés következő lényeges előfeltétele az írásemlékek nyelvének azonosítása. Nyelvi jelenségek hiányában természetesen ez is puszta feltételezésekre alapul, és ebben a kutatók elsősorban történeti, nyelvészeti, filológiai megfontolásokat, feltételezéseket tudnak alapul venni. Egyes kutatók folytonosságot feltételeznek az Indus-völgyi írás népe és India legkorábbi indoeurópai nyelve (szanszkrit) között, sőt még az írás és a történeti indiai írások (brahmi, kharosti) között is. Sajnos az indoeurópai nyelvészet eredményeinek összehangolása a történeti és régészeti kutatásokkal még a mai napig olyan problematikus, hogy a fenti feltevések egyértelmű és kategorikus elvetése lehetetlen. Mindazonáltal az általánosabb felfogás szerint az indoárja népek csak az Indus-völgyi kultúra hanyatló fázisában jelentek meg a szubkontinensen, így a kultúra beszélőiben más nyelvek képviselőit kereshetünk.

 

Talán a legnépszerűbb a dravida-elmélet. Az elképzelés szerint az Indus-völgyi kultúra népe egy ős-dravida nyelvet beszélt volna, mely nyelvnek a leszármazottai ma főleg Dél-Indiában élnek. Korábbi feltételezett elterjedési területüket igazolnák egyrészt az ind nyelvekben meglévő dravida jövevényszavak, valamint a Pakisztánban ma is beszélt brahui dravida nyelv. A dravida nyelvcsalád északabbi vagy nyugatabbi eredetét olyan nyelvészeti kutatások is bizonyítani igyekeznek, amelyek azt az elámi nyelvvel (David McAlpin) vagy az uráli nyelvcsaláddal (orosz kutatók) próbálták rokonítani. Ezek a rokonítási kísérletek valószínűleg nem teljesen függetlenek a régészet kínálta feltételezésektől sem, ugyanis az Indus-völgyi kultúra eredete valószínűleg az iráni fennsíkon keresendő, de sok szállal kapcsolódik a dél-türkméniai régészeti kultúrákhoz is. (A magyar Wikipédia szócikk hivatkozás nélkül a következő információt említi: „A nyelvcsalád eredete vitatott, elfogadottnak tűnik, hogy a dravida népek nem őshonosak Indiában, a beszélők népnevei alapján hegyvidékről származhattak.”)

 

A következő lehetséges megfejtési stratégia, hogy magából az írásból indulunk ki. A jelek száma arra látszik utalni, hogy az Indus-völgyi írás eddig megismert formája nem mutatja a legkorábbi (piktografikus) írásokra jellemző sajátosságokat. Az önálló belső fejlődés emlékei tehát vagy nyomtalanul eltűntek, vagy soha nem is léteztek. Ugyanis több olyan feltételezés is napvilágot látott, mely szerint az a közel-keleti magaskúltúrák írásából származott volna. James Kinnier Wilson pl. a sumerből próbálta származtatni, jóllehet azzal vajmi kevés kapcsolatot mutat. Sokkal meggyőzőbb azonban a jeleknek a proto-elámival mutatott hasonlósága, és ez a kapcsolat történetileg is sokkal inkább igazolhatónak látszik.

Indus2.jpg

 

Elsősorban nem a proto-elámi-dravida nyelvrokonság feltételezésére utalnánk, mert az ilyesfajta távoli nyelvrokonság (ha egyáltalán igazolható is) az ókorban nyilvánvalóan még nem jelentett olyasfajta kulturális igazodást, mint a modern európai történelemben. Sokkal fontosabb azonban az, hogy a proto-elámi írást az akkori fogalmak szerint óriási területen használták a mai Irán területén, így az az Indus-völgyi kultúra határterületeire is eljuthatott.

Indus3.jpg

 Elvileg tehát megpróbálhatnánk ebből a feltételezésből kiindulva értelmezni az Indus-völgyi feliratokat. Sajnos azonban a proto-elámi írás, amely a proto-sumer írással egy időben (vagy egyes vélemények szerint valamivel korábban) alakult ki, a mai napig megfejtetlen.

 

Piktografikus írással van dolgunk, amelyiknek azonban nincs olyan jól nyomon követhető története, mint az ékírásnak. Van ugyan egy későbbi változata, amit a tudomány lineáris elámiként ismer, ez azonban nagyon kevés, és jóval későbbi emléken maradt fenn. Néhány akkád-elámi kétnyelvű felirat alapján azonban a vonalas írás hangértékeiről van némi fogalmunk.

 

Indus4.jpg

Indus5.jpg

 

Ráadásul magát az elámi nyelvet is vajmi kevéssé ismerjük (az elámi rokontalan nyelv, és hogy egyáltalán tudunk róla valamit, az annak köszönhető, hogy a Perzsa Birodalom egyik hivatalos nyelveként a legtöbb királyfeliratot elámira is lefordították). Az elámi (vagy a proto-elámi) írást tehát aligha hívhatjuk segítségül az írás értelmezéséhez, ellenben az Indus-völgyi írás sikeres megfejtése és a hangértékek összevetése a lineáris elámival igazolhatja a két írás rokonságát, sőt a szerző véleménye szerint a kettő együtt már talán a proto-elámi megfejtéséhez is hozzájárulhat.

 

Ha egy írás megfejtéséhez végképp megszűnnek a lehetséges külső segítségek, még mindig megmarad az írás belső elemzése, mint kiindulási pont (ld Michael Korvink „The Indus Script: A Positional-Statistical Approach” című művét a Google Books-on). Az írásjelek sorozata ugyanis ugyanúgy egy jellegzetes belső szerkezetet mutat fel, mint maguk a nyelvek, így az írás strukturális vizsgálatával akár hasonlósági diagrammokat is felállíthatunk egy szóba jöhető nyelvvel. Az ilyen hasonlóságok szisztematikus összevetése már-már egy lehetséges megfejtést vethet előre, és talán egyfajta valószínűséget is felmutat, azonban az ismertetett körülmények miatt bizonyító erejűvé mégsem válhat.

 

Az Indus-völgyi írás kutatóinak ma meg kell elégedniük azzal, hogy efféle hasonlóságokat mutatnak fel, azonban azzal is tisztában kell lenniük, hogy az elemzéseik bizonyításához várniuk kell egy összefüggő szövegemlék felbukkanására.

 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr76280453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.