Az aranycsináló kódja

2014.10.09. 23:13

Az alkímiáról mindenkinek az jut eszébe, hogy egészen biztosan a titkosírások melegágya kell, hogy legyen. Hogyan is lehetne másként? Hiszen az alkimista az aranycsinálás titkos receptjét kutatja! De legalábbis az élet vizének előállítási módját. Ez pedig nyilvánvalóan a beavatottak titka kell, hogy maradjon, csak kódolva lehet lejegyezni.

Pedig érdekes módon az alkímiai gyakorlása egyáltalán nem predesztinált olyan mértékben titkosítási módszerek használatára, mint gondolnánk. A történészek az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban figyeltek fel arra, hogy a 16. századi európai alkímia nem volt titkolózóbb, mint a korszak más vállalkozásai. Eltekintve attól, hogy a fémek megnevezésére gyakran – széles körben ismert – grafikus jeleket használtak, valamint attól, hogy számos alkímiai szövegben szimbolikus nyelvhasználatnak és vegyészetnek kibogozhatatlan ötvöződését látjuk, kimondott és szándékos titkosítás ekkoriban egyáltalán nem volt gyakori. (Száz évvel később, a 17. században azonban már gyakoriak a titkosított alkímiai naplók, amelyek ma is kéziratos formában várják, hogy a tudománytörténészek alaposabban megvizsgálják őket.)

Kimondottan különlegesnek számít az a 16. századi latin és német nyelvű alkímiai (és részben orvosi) receptgyűjtemény, amelybe egy bizonyos rosentáli Martin Roesel jegyzett be 1586 körül monoalfabetikus számkóddal titkosított recepteket (MS Beinecke Mellon MS 27 - Agnieszka Rec hívta fel a figyelmem erre a kéziratra, amiért ezúton köszönetet mondok):

 Beinecke Mellon MS 27 f.23r.JPG

 

Magyar környezetből egyelőre csak egy olyan alkímiai könyvet tudunk említeni, amely legalább részben rejtjelezett. A szerző a nagyon kevéssé ismert Kolozsvári Cementes János, 16. századi ötvös, aki a kolozsvári pénzverdében mint „cementes” azaz nemesfém finomító és felügyelő dolgozott. (A Cementes Jánosról szóló információkért Bobory Dórának mondok köszönetet.)

Közel kétszáz oldalas naplója tulajdonképpen receptgyűjtemény, egyaránt találunk benne gyógyszerészeti, ötvös, aranyfinomító és alkímiai ismereteket és eljárásokat részben magyar részben latin nyelven. A 1530-tól 1586-ig vezetett írás címe: A boldogság könyve. Pontosabban: „Ez könvnék neve boldogsag, ki ig el vele, mint en elek”. Maga a cím is titkosírással van szedve. A kulcsot nem nehéz rekonstruálni, de erre nincs szükség, mert szerencsére maga a szerző rögtön a könyv elején megadja. A rendszer természetesen nem olyan fejlett, mint a kor diplomáciai levelezésében használt homofonikus rejtjelezés, Cementes az egyszerű monoalfabetikus módszert használja grafikus jelekkel, azaz minden betűnek egy jel felel meg (na jó, ez e-nek több hasonló):

cementesabc.png

 

Tekintsünk most a kulcs birtokában a receptekre, hátha felfedjük végre az aranycsinálás titkát! Cementes a bányászati, pénzverői és alkímiai receptekben gyakran jelöli a fémeket azok alkímiai szimbólumaival, máskor pedig egy-egy szót szed titkosírással. Az alábbi két receptben minden titkosított rész feloldva, dőlt betűkkel áll. Közelebb kerül-e a kedves olvasó az aranycsinálás vagy a kincskeresés titkához a recepteket olvasván?

„Az cemmentnek fondamentomanak alapattiarol.

A cemment negy allatokra vagyon fondalva: teglara, sora, fekete onra es veres rezre. Mert ezek nelkwl az arannak az o tekelletessege es allapattiara Nem hozhatny; az tegla so hathato allatok annera, hogy valamy ezust az aranban vagyon, azt Magokban kyzyak: Az on i kegig es az veres rez az ezustot, Mellieth az tegla es so ky vont es hozza zitta az aranbol azt Meg tartiak es otalmazak, (19v) es az araniat a veres zinnek Meg adasaban Igen segítik Es ha e keet állat, az fekete onnot es rezet, Igaz Mertekel az aranihoz nem adattatnak, tahat az felet az ezustnek ky Nem vehetny az cement porból, Mert az twz Meg emezty, de ha az on es rez mellette lezen, tahat az tuz bekenel lezen es nem haborgattia Mynd az araniat es Mind az ezustot es az onhoz es rezhez kapcholya Magat es azokbol egy rezet Meg emezty.”

Kincskeresésre alkalmas gyertya készítése:

Candela bona, cum qua thesaurus inveniatur.

Rp. ceram virgineam három részt neg rész kamforral es eot rész mirraval es hat rész kenkövel et mercurium sublimatum, quibus mixtis iterum adde het rész kénkövet. Deinde virgo . . . litman de lana alba azaz gyapotból ad longitudinem unius cubilis et perficias candelam illam, incende et ardebit quiete et ubi faerit thesaurus, mox extinquitur. Super quod adducta faerit sive in terra, sive in muro vel pariete.”

 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr546290070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu