A kincskeresők titkos nyelve

2014.10.18. 17:29

Pecs2.jpgA hatóságok 1780-ban a siklósi uradalomhoz tartozó Mindszenten elfogtak egy engedély nélkül kóborló leszerelt katonát, bizonyos Veisz József, pécsi lakost. Az esetről Sásdon jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a katonánál mogyorófa vessző, valami gyertyaszerűség és egy „kháldeus” könyv volt. Ezen eszközökkel – ahogy a hajdani katona fogalmaz – mivel teste "összetörődöttsége" miatt már nem dolgozhatott, a „föld gyomrában el röjtetett kincs keresésére" vetette magát, de még el sem kezdhette, máris fogságban esett. Rendszerint a mogyorófavesszővel szokott kincset keresni, folytatja, amely „kincsre hajlásával reá vezet, azon helyre, hol a kincs el vagyon röjtve,” és Szegeden két ízben próbálgatta is, de semmire nem ment vele. Most éppen a szent-györgyi zsidóhoz indult, hátha az segíti a kincskereső kézikönyv kháldeus nyelvű szövegének kiolvasásában, mert az a katona számára nem érthető.

A varázskönyvet nagy szerencsénkre mellékelték az esetről fennmaradt jegyzőkönyvhöz, így kedvünkre olvashatjuk a kincskereső formulákat. A könyvet nagyrészt német, kisebb részben latin nyelven írták, és valóban tartalmazza az ál-kháldeus jelsorozatokat, amelyek értelmezésébe Veisz Józsefnek – csakúgy, mint nekünk – beletört a bicskája.varazskonyv_08.jpg

A lapokon a kincskereső irodalomból könyvekből megszokott tartalmat látjuk: kincskereső instrukciókat, szellemekhez szóló imákat, démonidézéseket, varázsköröket. Emellett egy sor sigillumot, különféle szellemneveknek (Aziehel, Marbnel, Aniguel, Machiegus, Ayialel, Barnel) megfeleltetett talizmánképet is találunk. A kézikönyv nem tesz erőfeszítést, hogy kegyes és az egyháznak tetsző benyomást keltsen, más kincskereső kézikönyvektől eltérően nemcsak zsoltárokat, és a Krisztushoz, Máriához, valamint a szentekhez szóló imákat mellőzi, de a majd-minden idézésben felsorolt szellemnevek is arra utalnak, hogy a felhasználó inkább a démoni, mint az angyali segítségben bízik.

De vajon mit jelentenek azok az ál-kháldeus, leginkább titkosírásra emlékeztető sorok, amelyeket a katona szerint a szent-györgyi zsidó, akit "mondanak, hogy Chaldeusi Irást tudja olvasni," értelmezhetett volna. Legalábbis akkor, ha a katona odaér hozzá, mielőtt megfogják. 

varazskonyv_09.jpg
Ez a kézikönyv a régi korok dokumentuma. Mindez azelőtt történt, mielőtt egy általános demokratizálódási folyamat játszódott le a kincskeresés történetében. Amíg a 18. századig inkább latin és németnyelvű szövegekben (gyakran "kháldeus" szövegbetétekkel) olvashatunk kincskereső módszereket, és a szövegek elolvasása és gyakorlatba ültetése bizonyos iskolázottságot feltételez, a 19. századra egyre inkább a magyar nyelvű források kerülnek előtérbe, és ezek egyre nagyobb arányban tartalmaznak népinek tekinthető szokásokat, a tanult mágia módszereinek (imáknak, bonyolult latin nyelvű varázsköröknek, részletes liturgiai előkészületeknek) szerepe pedig visszaesik. Ezzel szoros kapcsolatban egyre kevésbé esik szó drága és nehezen hozzáférhető kristályokról, ezek átadják a helyüket olcsóbb eszközöknek, tükröknek, vesszőknek.

Miközben a módszerek is változnak, az igazi különbség a gyakorlók státuszában figyelhető meg: ők ugyanis a 15. századtól fokozatosan lefelé tendálnak a társadalmi ranglétrán. A késő középkorban még az egyetemi értelmiségből kerülnek ki a kincskeresők, a 16. században egy-egy felhasználó már csak hibásan tud latinul és egyetemi háttere is kérdéses, az ő követőik pedig, köztük az obsitos katona, még alacsonyabb, marginálisabb státuszban találhatók. Ahogyan az évszázadok folyamán fokozatosan nő a magyar nyelvű varázskönyvek aránya, ezeknek a használata egyre kevésbé igényli a titkos nyelveket értő és titkos módszereket használni tudó szakemberek segítségét, legyenek azok varázslók és táltosok, vagy az obsitos katona esetében a pécsi zsidó. A varázskönyvek a 19. század végére egyre inkább „csináld magad” formát öltenek, és szinte mindenki számára elérhetővé teszik a mágikus módszereket. 

Az obsitos katona peranyagát, és a latin-német-kháldeus kincskereső kézikönyvet Tóth G. Péter kollégámmal kiadtuk, bárki elolvashatja, és a jeleket megpróbálhatja megfejteni. Aki rájön a megfejtésükre, kérem, hogy írjon egy kommentet, mielőtt leutazik Pécs környékére begyűjteni a kincset!

Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr726805677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.