A professzionális kémek, az úgynevezett titkos levelezők nagy számban használtak rejtjeleket a kora újkorban. Jól felépített titkos rendszerük behálózta a török hódoltság, a Habsburg irányítás alatt lévő Magyar Királyság, és az Erdélyi fejedelemség területét is. A kémek beszervező szerződésének pedig gyakran részét képezte a kódoló módszer rögzítése is. Azt gondolnánk, a szakma veszélyes volta miatt alig maradt fenn információ arról, kik is voltak ezek a titkos ügynökök, de némelyikük szerencsére nagyon is jól azonosítható, sőt olykor teljes családok nevezhetők meg, ahol e különleges mesterség apáról fiúra öröklődött.

Ezek az emberek korántsem tartoztak a társadalom politikai elitjéhez. Olyan orvosok, kereskedők, katonák, követségi tolmácsok voltak, akik közel voltak a tűzhöz, polgári foglalkozásukból adódóan sok emberrel találkoztak, és gyakori utazásaikkal nem keltettek feltűnést – míg például egy földműves túlságosan kiterjedt megbeszélései, levelezése, és helyváltoztatása hamar gyanút ébresztett volna. A kémek gyakran az európai és a török kultúra határmezsgyéjén élők közül kerültek ki, leggyakrabban délszlávok, szerbek, bosnyákok voltak, máskor örmények, szefárd doktorok, vagy törökökhöz szökött keresztény renegátok. A bizonytalan levél továbbítási viszonyok miatt jelentéseiket gyakran több, három-hat példányban is megküldték.

 

A konstantinápolyi levelezők rendszerint Velencén, Ragusán vagy Spalaton keresztül közvetítették üzeneteiket, jelek utalnak arra, hogy a velencei Signoria fel tudta törni az üzeneteket. A többnyire olasz nyelvű kémjelentések elsősorban politikai természetű részleteket tartalmaznak, a levélírók – már csak önvédelemből is - magukról keveset írtak. Az elszórt mondatok alapján azonban a történész mégis részletes, életteli képet alkothat a kémek félelmeiről, műveltségükről, nyelvtudásukról, Bibliai ismereteikről, vallási és kulturális hátterükről, történelmi és földrajzi tudásukról, fizetésük nagyságáról, az őket fenyegető veszélyekről, de a rajtuk keresztül érkező információk természetéről is, valamint arról, hogy mindezt milyen komolyan vette a Habsburg udvar, mennyire sietősen dekódolta leveleiket az Udvari Haditanács.

Komoly kutatás tárta fel az egyes hírszerzések központi és perifériális rendszereit, a kapcsolattartás formáit, a megszerzett információ tartalmát, a kémek és titkos levelezők társadalmi hátterét, foglalkozását, sorsát, életét és halálát, az általuk küldött üzenetek hatását. Bár a témáról alkotott képünk sokkal részletesebb és pontosabb, mint két évtizeddel korábban, további komoly levéltári kutatás szükséges még ahhoz, hogy a hírszerzés rendszere a teljes kora újkorban áttekinthető legyen, mint ahogy ahhoz is, hogy jól lássuk a titkos levelezők rejtjelhasználatának részleteit. Keveset tudunk arról, hogy a kémek milyen módon kapták a kódtáblát, amelyet aztán a biztonság érdekében meg kellett tanulniuk, mint ahogy arról is keveset tudunk, hogy milyen gyakran változtatták kódjaikat. E kérdések egy része nehezen megválaszolható, ugyanis a titkosírással készült leveleket gyakran megsemmisítették, és csak a „megfordított” változat, a levél nyílt szövegre átírt tartalma maradt fenn.

Assassin‘s Creed: Revelations - Konstantinápoly trailer

Voltak köztük kettős-ügynökök is. Ők különösen érdekes – és egyre jobban ismert – fejezetét képviselik a hírszerzés történetének. Ők nyilvánvalóan tisztában voltak, és egyszerre használták a keleti és nyugati titkosítási eljárásokat. Logikusan adódik a kérdés: lehettek-e a hírszerzés emberei valamiféle tudásátadás eszközei a török (arab) és a Habsburg (nyugati) rejtjelezési technikák közt. Saját maguk is segíthették aktívan a tudásátadást, de az sem zárható ki, hogy a leveleik elfogására és feltörésére szakosodott ellenséges kódtörő irodák tanulhattak a feltört módszerekből. Vajon válhatott-e a 11−13. századi spanyol, és dél-itáliai tudásátadás csatorna mellett a 16−17. századi Magyarország olyan helyszínné, ahol kriptográfiai módszerek terjedtek az arra fogékony szerzők körében?

Pillanatnyilag nem tudjuk, sőt semmilyen jel nem is utal erre, épp ellenkezőleg, úgy tűnik, a törökök nagyon is le voltak maradva a kriptográfia tudományában a nyugathoz képest. Azonban a kérdés ezzel nincsen lezárva, a végső válasz további kutatást igényel, amelyet részben az isztambuli levéltárakban, részben pedig a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban kell elvégezni.

 

 

 

Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr756747673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.