A Rohonci kódex hírnevét különös kettősség jellemzi. A kódex helyet kapott a világtörténelem mindmáig meg nem fejtett írásainak elegáns és megkülönböztetett társaságában a phaistosi korong és a „lineáris A” mellett, sőt még a tíz, valaha írt legbizarrabb könyv listájára is felkerült, miközben feltűnése óta (az elmúlt évtized fejleményeitől eltekintve) komoly szakember szinte nem is foglalkozott vele, vagy ha mégis, erről alig publikált.

1_2_1.pngA kézirat közel 450 oldalas. Az első és az utolsó néhány tucat oldala levált a könyvről, kérdés, milyen sorrendben kellene őket visszailleszteni. Címoldala nincsen. Lapjai papírból vannak. Tízszer tizenkét centis oldalain átlagosan kilenc-tizennégy sor ismeretlen jelsorozatot, valamint több, mint nyolcvan rajzot tartalmaz. Előttünk ismert története 1838-ban kezdődik, ekkor került ugyanis Batthyány Gusztáv könyvtárából harmincezer kötet társaságában a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményébe. E könyvtár székhelye a Batthyány uradalom központja, Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria) volt, jobb híján innen kapta a nevét a kódex. Azonban, minthogy a Batthyányiak évszázadokon keresztül széles körből gazdagították könyvtárukat, lényegében semmit nem tudhatunk arról, végső soron honnan származik a könyv, így sem magyarországi, sem közép-európai eredete nem vehető biztosra.

5_2.png

A rejtélyes kódex feltűnése után hamar a tudományos figyelem középpontjába került. A kezdeti lelkesedést azonban, mely szerint értékes ősmagyar írásról van szó, hamar csalódottság, szkepszis és gyanakvás váltotta fel, és a 19. század végi szakmai közélet arra a következtetésre jutott, a kódex semmiképpen nem magyar nyelvemlék, hanem hamisítvány. Ezután hosszú ideig kevés szakember foglalkozott vele, a szakmai érdeklődés a huszadik század végén és a huszonegyedik század első évtizedében erősödött fel.

A kódex szakirodalma mára – különösen a jelsorozatok szabályszerűségeit kiismerve – megegyezik abban, hogy a rejtjelezett szöveg nem blöff, nem átverés, hanem valódi – felfejthető – tartalommal rendelkezik. Túl sok karakterével, az ezekből készült túl kevés kombinációval és a szóközök elhagyásával egyszerűen nem úgy néz ki, mint ami komolyan arról akarná meggyőzni az olvasót, hogy természetes nyelven írták.

5_3.png

Szintén nem tűnik olyan tárgynak, amelyet valahol valaki azért készített, hogy sok pénzért eladja egy régi könyvekért és rejtélyekért lelkesedő könyvgyűjtőnek. Ilyen értelemben azért nem tűnik átverésnek, mert egyszerű, szürke megjelenésével nem látszik sem értékesnek, sem nagyon rejtélyesnek azon kívül, hogy ismeretlen karakterekkel van írva. Ha összehasonlítjuk az egészében gyönyörű megjelenésű, és rejtélyes galaxisokat, botanikai képződményeket és fürdőző meztelen nőket felvonultató Voynich kézirattal, (amely ebben a pillanatban bárki által megtekinthető a Folger Shakespeare Library-ban) szembeötlő a különbség.

Azzal is nehéz lenne érvelni, hogy egy elborult őrült írta zavaros lelkesültségében. Először is lehet, hogy több kéz írta, tehát legjobb esetben is több elborult őrült együttműködését kellene sejtenünk. De még ha egy ember produktuma is, a vissza- és visszatérő „nyelvtani” szerkezetek arra utalnak, hogy nem valamiféle automatikus írással hozták lére spontán módon, hanem bizonyos előre megállapított szabályok szerint. Sokkal valószínűbb, hogy a szerző értelmes szöveget követett, és a jelek e szöveg egyes elemeinek felelnek meg, mint az, hogy semmire nem vonatkozó jelsorozatokat ilyen következetesen betartott szabályok szerint lett volna képes lejegyezni. Minden bizonnyal olyan jelrendszer, ami titkosírás, gyorsírás vagy mesterséges nyelv eredménye.

5_9.png

Lehet-e a Rohonci kódex titkosírás? Nyilvánvaló, hogy a kódex szövege nem egy egyszerű monoalfabetikus ábécével készült, ehhez túl sok karakter van benne, gyanúsan erős ismétlődéseket tartalmaz, a betűgyakoriság-analízis eredménye pedig semmilyen természetes ábécére nem emlékeztet. Nem működnek a mássalhangzó-magánhangzó tesztek sem, nem jelölik ki, melyik karakter tartozna az egyik, és melyik a másik betűtípusba. A több rejtjelábécét használó polialfabetikus módszerek is kizárhatók, a kódex szövegének entrópiája ugyanis meglehetősen alacsony. Láthatóan nem rejti el a mintázatokat egy sok kódábécét használó eljárás, a szöveg telis-tele van hamar visszatérő hasonló vagy azonos szerkezetű részekkel, bekezdések gyakran azonos módon kezdődnek, és olykor egész bekezdések ismétlődnek.

5_13.png

Lehet-e homofonikus kódolás eredménye? Komoly érvnek tűnik a homofonikus rendszer mellett, hogy a jeleket vizsgálva az a benyomása alakul ki az embernek, hogy bizonyos jelek mintha betűk helyett állnának, de korántsem mindegyik jel ilyen, jó pár közülük mintha egész fogalmakat vagy szó-részeket jelölne. Szintén a karakterek vizsgálata alapján úgy tűnik, bizonyos jelek olykor elhagyhatóak, mintha nem is számítanának, talán nullitások. Ha ez a feltételezés helyes, és a Rohonci kódex egy komplex homofonikus titkosírást tartalmaz, akkor a szövegben nagyrészt betű- és szótag-, kisebb részt pedig szójeleket kéne találni. A betűgyakoriság és a magánhangzó tesztek azonban semmilyen értékelhető információt nem kínáltak. Bizonyos szimbólumok egyértelműen Krisztus és Pilátus neve helyett állnak, hogy azonban ezek nomenklatorként tekintendők-e, kétséges.

A Rohonci kódexben az a benyomása az olvasónak, hogy esetleg nem is mindig egy-egy karakternek kell jelentést tulajdonítani, hanem gyakran szimbólum pároknak, esetleg vannak hármas, sőt négyes szimbólumok is, miközben talán egyesek is. Az összetett jeleket nézve egyáltalán nem tűnik kizártnak, hogy egy meglehetősen komplex szótagokat kódoló eljárással van dolgunk. A gyakori ismétlődésekre is magyarázatot ad, ha azt feltételezzük, hogy olykor szimpla jelek állnak szótagok helyett és kettős jelek szimpla betűk helyett.

5_15.png

Két lehetőséget marad. Az első, hogy puszta mássalhangzóírásról van szó. Ez egy olyan lehetőség, ami lényegileg megegyezik azzal, mint ha gyorsírással volna írva, amiről a következő bekezdésben lesz szó. A másik pedig az, hogy a rejtjelben a nomenklatorok olyan mértékben dominálnak a betűjelek rovására, hogy a rendszer lényegében kizárólag szójelekből, azaz kódokból áll. Egy ilyen kódrendszer – amit csak jelentős munka és nem kevés szerencse útján lehet megfejteni – hasonló problémákat vet fel, mint egy mesterséges nyelv, érdemes tehát úgy megközelíteni.

8_4.pngVajon a 17. század megannyi gyorsírásos rendszerének egyikét látjuk-e a Rohonci kódex oldalait forgatva? A kódex látható témája, a keresztény liturgia egyáltalán nem zárja ki a feltételezést, hogy gyorsírással állnánk szemben. A gyorsírásos módszereket legalább annyira használták imák lejegyzésére és egyéb kegyes célokra, mint jegyzőkönyvek rögzítésére. Amikor James Humphreys tiszteletes 1776-ban elhagyta Massachusetts-béli otthonát, hogy az amerikai függetlenségért harcoljon, jól ismerte James Weston Stenography Completed című 1727-es módszerét, és így a harcok szüneteiben átélt vallásos élményeit e módszerrel tudta megörökíteni. Hasonlóképp, mint ahogy Alexander Ewing tiszteletes John Byrom módszerével rögzítette személyes imáit 1780 körül, James Hawkes tiszteletes pedig ugyanezen években hasonló célból Henry Barmby gyorsírását részesítette előnyben. Ezekben az esetekben a személyes mondanivaló titkosítása legalább annyira fontos volt, ha nem fontosabb, mint a lejegyzés sebességének megnövelése. Az sem volt ritka, hogy egy gyorsírástervező a Miatyánkon vagy bibliai szövegrészeken mutatta be rendszerének előnyeit. Nem is beszélve arról, hogy egy kissé későbbi időszakban már teljes evangéliumokat is kinyomtattak gyorsírással. Ha a gyorsírott evangélium oldalait a karaktertáblázat nélkül nézzük, nem könnyű magabiztosan válasz adni a kérdésre, hogyan is kellene megfejteni egy ilyen jelhalmazt. A jeleket például komplex rajzolatú formákba egybeírják, még a táblázat birtokában is nehéz szétválogatni őket.

5_16.png

Több érv szól mindazonáltal az ellen, hogy a Rohonci kódex egy kulcsát elvesztett gyorsírás volna. A gyorsírásos rendszerek takarékosak, a karaktertáblázatok mindössze körülbelül ötven-hatvan jelet számlálnak, és a gyorsírások akkor is főleg betűírások, ha valóban sok rövidítést és szójelet tartalmaznak is. A Rohonci kódex karakterei (azok, amelyek tovább nem bontható egységnek tűnnek) azonban a legkevésbé sem vonás jellegűek, sokat közülük elég körülményes és lassú megrajzolni. Azaz hiányzik a szövegnek az a tulajdonsága, amely nélkül egy gyorsírásnak nem igazán van értelme. Az sem illik a képbe, hogy a gyorsírások a legtöbbször nem szándékosan titkolózók, és ezért nyílt szöveget és felismerhető számokat benne hagynak a szövegben, például oldalszámnak (még ha a gyorsírásos rendszerek gyakran kínálnak is jeleket a számok helyett). Láthatóan nem kizárni, hanem megtanítani akarják az olvasót. Ez viszont a Rohonci kódexre nem igaz, ebben ugyanis semmilyen olyan jel, oldalszám, fejezetcím, felsorolás-szám nem szerepel, amely a kódex kulturális eredetére utalna. Végül pedig a gyorsírások alapesetben balról jobbra mennek, hiszen így tud egy jobbkezes ember igazán gyorsan írni anélkül, hogy elkenné a tintát, a Rohonci kódex szövege azonban jobbról balra halad.

A gyorsíráselmélet védelmében azonban fel lehet hozni, a magáncélokra (naplóra, imák lejegyzésére) használt sztenográfiai rendszerek pedig néha igenis titkolózók voltak, és olyan is volt köztük, amely jobbról balra haladt, bármennyire nem tűnik is ez praktikusnak. Mindezek miatt nem zárhatjuk ki, hogy a Rohonci kódexben egy olyan korai, és nem elterjedt gyorsírástervezet működését látjuk, amely nem kíván – vagy nem tud – annyira praktikus lenni, mint a híres, nagy rendszerek, és inkább jellemző rá a rejtőzködés célja, ahogyan a Pepys által „tökéletesített”, nullitásokat is tartalmazó rendszerre. Az a hipotézis azonban, hogy a szerző egy feltehetően általa megszerkesztett írást igyekezett a gyakorlatba átültetni, átvezet minket a következő lehetőséghez, a mesterséges nyelvek kérdésköréhez.

Hogyan tudnánk eldönteni, hogy a Rohonci kódex a mesterséges nyelvet tartalmaz-e? A szöveg teljes érthetetlensége nem kizáró tényező. A leghíresebb és „legfilozófiaibb” mesterséges nyelvekre sem igaz feltétlenül, hogy a jelek kulcstáblázata nélkül maguktól átláthatóak volnának, képjeleik ránézésre felismerhető jelentést hordoznának, vagy legalább szerkezetük egy világos logikai rendszert tükrözne a felületes szemlélő számára is. Athanasius Kircher vagy John Wilkins nyelvét is csak egy igen tehetséges és szerencsés kódfejtő tudná feltörni. Egyáltalán nem elképzelhetetlen tehát, hogy a kódex egy olyan mesterséges nyelven íródott, amelynek tervezője semmit nem akart titokban tartani vagy rejtjelezni, egyszerűen csak annyi történt, hogy a rendszer működésének leírása és a karaktereket tartalmazó kulcstáblázat elveszett. Még a szóközök jellemző hiánya sem utal feltétlenül szándékos titkosításra, mert bár a mesterséges nyelvek többsége nem rejti el szándékosan a szóközöket (miért is tennének ilyet?), jelentős részük azért nem is tesz különösebb erőfeszítést, hogy feltűnőbben hangsúlyozza őket, mint a Rohonci kódex teszi.

9_2.png9_3.png

 

Ha a mesterséges nyelvek családjában próbáljuk megtalálni a Rohonci kódex helyét, valószínűleg azokra a tervezetekre kell gondolnunk, amelyek olyan karakterírást kívántak létrehozni, amelyet mindenki a maga nyelvén olvas ki. Ezért is illették ezeket a “universal character” (egyetemes karakter) vagy az “escriture universelle” (egyetemes írás) névvel. Egy ilyen írásrendszerben igen sok karakternek kell lennie, mivel minden alapfogalomnak és igének külön karakter szükséges. Számos ebbe a kategóriába tartozó projekt terve készült el, sok azonban végül is nem jelent meg nyomtatásban. A Rohonci kódex szövege ezek közül bármelyik lehet!

5_26.pngEnnek a feltételezésnek persze ellentmondhat a kronológia. Magyarországon a mesterséges nyelvek ismert története csak jóval a Rohonci kódex feltételezhető keletkezése után kezdődött. Ráadásul ezek jelentősen primitívebbek voltak a kódex rendszerénél. Azonban nem zárhatjuk ki, hogy a közép-európai régióban akár korábban is hasonló, végül publikálatlanul maradt tervezetek születtek volna, mint ahogyan azt sem, hogy egy tőlünk nyugatabbra keletkezett nyelvről van szó, amely vagy egy 17. század eleji ismert szerző ismeretlen műve, vagy egy jelenleg még teljesen ismeretlen szerzőé.

Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a Rohonci kódex egy mesterséges nyelvtervezet gyakorlatba ültetése, akkor joggal feltételezhetjük, hogy karakterei vagy karakterkombinációi teljes szavak, fogalmak, gyakori kötőszavak és névmások helyett állnak. Könnyen lehet, hogy szimbólumai nem egy konkrét természetes nyelv betűire, hanem egy univerzális kommunikációt segítő mesterséges nyelv szavaira vonatkoznak, melyeket mindenki a saját nyelvén olvashat ki. Szükségünk volna mármost e nyelv lexikonjára, arra a listára tehát, amely a karakterkombinációkat a mi fogalmainknak megfelelteti. Ez a lista a teljességükben fennmaradt tervezetekben több ezer tételes; Wilkins nagyalakú könyvében például közel háromszáz oldalt tesz ki csak a lexikon.

Hogy mire vezet egy ilyen típusú vizsgálat a Rohonci kódex esetében, egy későbbi posztban fogom megírni.

Erről a titokzatos kódexről A rohonci kód című könyvemben lehet többet olvasni.

A könyv jelrendszerének küszöbön álló megoldásáról a következő posztban írtam.

Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!


A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr456957073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2014.12.05. 15:25:53

Történt már valaha is olyan, hogy egy rejtélyes írást matematikai módszerekkel analizálva sikerült megfejteni?

Balt 2014.12.05. 16:10:39

A figuratív ábrázolásokról, papírról, tintáról, kötészetről mit lehet tudni? Nem segíthet a megértésben? Mindenesetre hiányolom, hogy az amúgy rendkívül színvonalas posztban nincs róla szó, de talán a folytatásban.

Benedek Lang 2014.12.05. 16:42:27

@Balt: Ez nagyon fontos kérdés, a könyvemben (www.jaffa.hu/konyvek-reszletek.php?konyv_id=2508) kimerítően foglalkozom vele, és valamennyit a következő posztban is fogok erről a kérdésről írni.

Balt 2014.12.05. 16:46:04

@Benedek Lang: Köszönöm, nézem. Ill. várom. :)

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2014.12.05. 21:31:58

@Benedek Lang: Köszönöm! Ezek szerint csak a rejtélyes, megfejthetetlen szövegek kerülnek mindig a média figyelmébe, a sikerekről kevesebb híradás van.

Benedek Lang 2014.12.05. 21:47:37

@Balogh Zsolt: A Copiale megfejtése elég nagy port vert fel nemzetközi szinten, bár az kétségtelenül igaz, hogy Magyarországon csak kisebb híradás volt róla, pedig az egyik megfejtő magyar. Viszont elég híres lett Vámos Hanna, amikor megfejtette a nagybajomi kéziratot, erről több cikk is született. És azt remélem, a Rohonci kódex megfejtése is híres lesz, ugyanis nagyon közel van az a pillanat, amikor a megfejtők (róluk majd egy későbbi posztban fogok írni) publikálják a megfejtést. Szóval értem a megjegyzést, igazság is van benne, de azért a régen megfejtetlen titkosírások feltörése is vonz média figyelmet, ne legyünk igazságtalanok.

jet set 2014.12.05. 22:49:38

Honnan lehet tudni, hogy jobbról balra halad az írás?

Benedek Lang 2014.12.06. 08:34:28

@jet set: a szöveg jobbra van igazítva, a sorok bal végén számos alkalommal találunk kötőjelet, és amikor ismétlődések vannak a szövegben (hosszabb jelsorozatok egy az egyben ismétlődnek), akkor a sortörés bal oldalon van, és a következő sorban folytatódik az ismétlődés.

PomberMaci 2014.12.06. 09:52:38

Amikor ránéztem a képekre, két dolog villant belém:

1. Ez jobbról balra íródik (ez a szöveg közben kiderült, hogy így is van)

2. Az egész könyv egy Gyalog-galopp szerű paródia. Ez valami humoros írás, egy szatíra. Nekem a képek egyszerűen ezt sugallják.

Általában az embernél az első, ösztönös megérzések a jók.:-)

Vizilabda 2014.12.06. 10:12:37

Egyértelműen látszik, hogy ezek nem latin betűk. Rovás íráshoz hasonlít, de talán az sem az igazi megfejtés. A rajzok értelmezhetőek, szadista jelenet is van rajta. A betűk hieroglifa -szerű képírás betűnek láthatóak messziről, pl. pecázó ember. A sátrakon török félhold észlelhető. A rajzok naivak és esetlenek, vallási témájúak leginkább, talán egy kamasz készítette, akinek az apja pap volt, de ő maga se tudta a szövegét értelmezni, csak egy vallási könyv kicsúfolását tűzte ki célul a munkájában. Egyébként még héber betűkhöz is hasonlít némelyik jel, talán egy rabbi gyereke készítette? Ezt már nem tudjuk meg...

Benedek Lang 2014.12.06. 12:34:18

@Vizilabda: Sok lehetőséget vetek fel a blogbejegyzésnél sokkal bővebb formában a Rohonci kód című könyvemben, és a képek jelentését is azonosítom ott. Valószínűleg nem héber forrású a dolog, bár az a lehetőség az elején bennem is felmerült.

holdkoros · http://holdkor.blog.hu/ 2014.12.06. 14:46:37

Szerintem ez egy orbitális átverés :D
Valaki mókás kedvében csinált magának egy "ABC"-t, telenyomta a dolgot olyan szabályszerűségekkel, amiktől ránézésre életszerű lesz, aztán belerakta.
Hogy majd az utókornak fájhasson a feje. ő meg röhög a sírjában :)

Benedek Lang 2014.12.06. 14:56:24

@holdkoros: Ez a felvetés nagyon alapvető: minden ilyen esetben foglalkozni kell azzal, hogy lehet-e az írás átverés vagy blöff vagy hamisítvány. Még akkor is lehet blöff, ha szabályszerűségek vannak benne, lehet úgy blöffölni egy semmit nem jelentő szöveget, hogy a szerző betart bizonyos szabályokat (a Voynich kéziratnál sokan ezt sejtik) Érdekes, hogy ezt a Rohonci kódex esetében szépen ki lehet zárni. Nem másolom ide az egész érvelést, de a könyvemben részletesen megírtam.

holdkoros · http://holdkor.blog.hu/ 2014.12.06. 14:59:00

@Benedek Lang: bevallom, a konkrét témát nem annyira ismerem, elfogadom, ha valamiért élből kizárható ez a verzió.
Az itt látottak alapján nekem ez volt az első gondolatom.
(na jó, meg az, hogy csomó jel hasonlít a Csillagkapus koordináta-kódokra, úgyhogy biztos ezt is az ufók csinálták :D)

András Képes 2014.12.08. 11:02:24

Egyes (gyakran hosszabb) jelsorozatok többször is ismétlődnek. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a redukált jelkészlet rögzíthet-e értelmes szöveget /valamilyen nyelven/. A rajzok segíthetnek a téma megtalálásában.

csan2 2015.01.20. 23:06:56

@Benedek Lang: Ha már rejtélyek, akkor legyen itt egy megoldási javaslat is...
www.naput.hupont.hu/54/phaisztoszi-korong-iresz-a-nap
Üdvözlettel

Kékavian 2015.01.23. 14:24:09

Nekem inkább ránézésre a képekre egyfajta naplónak tünik amit igy senki nem tudott értelmezni ..egyfajta megéléssekkel kapcsolatos személyes irás. Tudjuk jól az akkori idők vallási fanatizmusát, és egyik képen egy isten általi kapcsolat kötettést vélek felfedezni ami vagy titkos házasság vagy szerelem, amiről tudjuk a különböző társadalmi rétegeknél igen balhés volt ha kitudódótt.

Hmmm:)

marha2 2016.03.13. 22:21:06

@Benedek Lang: Szeretnék összeállítani egy tudományos dolgozatot, amihez a titkosírásról rengeteg információ kellene. Elolvastam a könyvét, viszont az abban leírtakon felül is szeretnék megtudni dolgokat erről a jelenségről. Fel tudná venni velem a kapcsolatot e-mail-ben? emogyi2@gmail.com