Első híradás egy új könyvről
2014.12.18. 10:22
Nagy örömmel tájékoztatom a kedves blogolvasót, hogy a jövő év folyamán a Balassi Kiadó gondozásában megjelenik új könyvem, amelynek (némileg ijesztő) címe:
Titkosírás- és kódhasználat a kora újkori Magyarországon: a titok és a rejtjelezés társadalomtörténete (1500−1711).
A könyv számos olyan témát tartalmaz bővebb formában, amelyet itt, a kripto-blogon érintettem. Amint a címből is látszik, ez elsősorban a kora-újkori magyarországi kriptográfia-gyakorlatot jelenti, de számos új érdekesség is előkerül, a kötet második fele pedig áttekintő táblázatokat tartalmaz a forrásanyagról, amelynek segítségével bárki megtalálhatja a hazai könyvtárakban és levéltárakban rejtőző titkosíráskulcsokat (közel 300 ilyen forrást azonosítottam), valamint számos titkosított levelet (több, mint 1600-at találtam, de ez csak egy válogatás, sok további rejtőzik még az archívumokban). Hadd álljon itt a könyv tartalmának rövid összefoglalója!
Mi a közös a széteső házasságban élő, és rokonaival pereskedő magyar költő, az életéért rettegő szerb kém, a tudására féltékeny erdélyi pénznyomó, a törököt és Habsburgot egyaránt megvető magyar nemes, a konstantinápolyi követeivel levelező császár, és az olasz ügynökével üzenetet váltó érsek tevékenységében? Ezek a személyek a társadalmi ranglétra különféle fokán álltak. Bár mindannyian írástudók voltak, műveltségük nagyon is eltért egymástól, nem különben hatalmuk és befolyásuk a politika menetére. Mégis, mindannyian ugyanahhoz az eszközhöz nyúltak, amikor üzeneteiket megpróbálták megóvni a kíváncsi szemektől: a rejtjelezés technológiájához.
Példáik és titkosított leveleik régóta ismertek, mégis ez a monográfia az első módszeres feldolgozás a kora-újkori Magyarország titkosírásainak történetéről. A rendkívül kiterjedt forrásanyag szisztematikus gyűjtése és elemzése során megfogalmazott következtetések legfontosabbika, hogy a 16. és 17. században jelentősen sokszínűbb volt a kriptográfiai módszereket használó személyek társadalmi és politikai helyzete, célja, kriptográfiai tudása és eszközhasználata, mint azt az eddigi – elsősorban a diplomáciai gyakorlatra koncentráló – szakirodalom mutatta. Ezzel szoros összefüggésben megmutatom, hogy éppen a titkosírás használók szélesebb társadalmi hátterét, eltérő attitűdjeit és sokszínű céljait tanulmányozva válik lehetségessé, hogy a rejtjelezés történetét visszaillesszük oda, ahova eredendően tartozik: a titkolózás (secrecy) kontextusába, amelynek kutatása az utóbbi évtizedekben a nemzetközi szakmai fórumok kiemelt témájává vált. Ha a kriptográfia történetét többnek tekintjük egy tudományos technológia puszta fejlődésénél, és rekonstruáljuk a helyét a társadalmi tevékenységek komplex rendszerében, akkor a tudománytörténet írásnak ezt a hagyományosan „internalista” módon művelt területét társadalomtörténeti kontextusba tudjuk helyezni Módszeresen vizsgáltam a rejtjelezett források tartalmát, titokfogalmát, a titkosítás módszerét és a kriptográfiai eszköztár alkalmazóinak (a levelek kódolóinak és dekódolóinak) a társadalmi hátterét.
Érdemes tételesen összehasonlítani, melyek azok a tartalmak, amelyeket a múlt szereplői lekódoltak, és amelyeket kódolatlanul hagytak a szövegben. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a titkolózáshoz való attitűdjét megértsük. Nem kevésbé fontos a tudásátadás útjainak feltérképezése. Hogyan terjedtek a társadalomban a titkosírás különféle technikái? Nyomtatott könyvek, kéziratok vagy személyes tudásátadás útján? Volt-e bármiféle tudásátadás a középkorban jelentősen fejlettebb arab, és a 16. században felzárkózó nyugat-európai rejtjelezési gyakorlatok közt, és ha igen, ez nem éppen Magyarországon ment-e végbe, ahol a nyugati és az oszmán kultúra konfrontálódott? Milyen mértékben terjedt a rejtjelezés és a kódfejtés gyakorlata a politikai szférán kívül? Összefügg-e bármilyen módon az alkalmazott titkosírások színvonala és kifinomultsága a társadalmi státusszal, a műveltséggel, a környező veszéllyel, vagy a rejtjelezőnek a diplomáciai gyakorlathoz való közelségével? Mi volt a – sokszor polgári – felhasználók viszonya ahhoz a technológiához, amit használtak: értették-e, kihasználták-e a lehetőségeit? Mennyire bíztak abban, hogy a titkosított szövegek megőrzik titkaikat? Mennyire voltak tisztában a politikai és katonai konfliktusok résztvevői azzal, titkosított leveleiket esetleg megfejthetik? Milyen tipikus hibákat követtek el? Ki végezte a kódolást és ki a kódfejtést? Mennyire volt a hazai kódolás gyakorlata összhangban a nyugat-európaival?
A könyvben bemutatott kutatásnak kettős haszna van. Egyrészt szövegközeli elemzés egy igen elterjedt forrástípusról (a titkosírástáblákról és a rejtjelezett levelekről), amely jellegéből adódóan a történelem számos kutatási területével kapcsolatban áll. Másrészt pedig általánosabb – társadalomtörténeti és kutatás-módszertani – következtetések levonására hatalmaz fel, így azon olvasók számára is releváns lehet, akiket a rejtjelezett levelek kevésbé, társadalomtörténeti fejlemények inkább érdekelnek.
Szerző: Benedek Lang
Szólj hozzá!
Címkék: Tudomány Történelem Zrínyi Miklós II. Rákóczi Ferenc Szakirodalom Kódok Források Titkosíráshasználat Giovanni Fontana Mazarin Ausztriai Anna Balassi Bálint Hírszerzés Láng Benedek Rohonci kódex Isaac Newton Titkosírás történet Révay Zoltán Megfejtetlen titkosírás monoalfabetikus titkosírás Kódfejtés Arab kriptológia Wolfenbüttel Herzog August Bibliothek Braunschweigi Ágost herceg Gustavus Selenus Thaly Kálmán Homofonikus titkosírás Christian Huygens Athanasius Kircher Wesselényi-összeesküvés Teleki Mihály Vatikáni Könyvtár Vatikáni Titkos Levéltár Dalmády István Haller Gábor Alkímia Kolozsvári Cementes János Bethlen Miklós Ráday Pál
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.