alchemy1.jpgIsaac Newton szinte egész életében foglalkozott alkímiával. Ez nem titok, számos tanulmány született róla, alkimista jegyzőkönyvei bárki számára hozzáférhetők. Valahogy mégsem nagyon hangsúlyozták az általános és középiskolákban, de még az egyetemi oktatásban sem, hogy a modern fizikát, matematikát, optikát és még néhány további tudományterületet forradalmasító Newton valójában 1 200 000 szóra rugó alkímiai feljegyzést hagyott hátra, érdeklődése az aranycsinálás tudománya iránt korántsem volt futó és a legkevésbé sem felszínes.

Összehasonlításképp, egy átlagos könyv körülbelül 100 000 szóból áll, Newton tehát több mint tízszer ennyit írt az alkímiáról. Igaz ugyan, hogy nem publikálta a feljegyzéseit, az azonban már a jegyzetek puszta mennyiségéből is következik, hogy nem volt mellékes számára ez a tudományterület. Majdnem egész életében készített alkímiai jegyzeteket, nem fiatalkori lelkesedés, de nem is az öregkori szenilitás jele volt ez nála. Harminc éven keresztül állt kapcsolatban angol alkimista körökkel, akikkel kéziratokat kölcsönöztek egymásnak. Érdeklődése azonban nem korlátozódott a puszta olvasásra, hanem, legalábbis 1696-ig, amíg ki nem nevezték az Állami Pénzverde igazgatójának, aktívan kísérletezett is, még saját laborja is volt. Azzal sem lehet érvelni, hogy e szövegek pusztán mások által írt könyvek kijegyzeteléseiként keletkeztek volna, mert bár jelentős részük valóban kivonatnak tekinthető, Newton alaposan kommentálta és kritizálta forrásait, hatalmas munkával elkészített egy alkímiai indexet, és maga is írt eredeti, alkímiai tárgyú szövegeket. Amikor halálakor felmérték könyvtárát, megállapították, hogy könyveinek egytized része alkímiai tárgyú volt.

image-01-large.jpgRichard Westfall, Newton egyik legfontosabb életrajzírója, egyenesen azt feltételezi, hogy a Principia, a modern mechanika alapműve, amely szemünkben az angol tudós csúcsteljesítménye, csak kényszerű megszakítása volt az alkímiával való foglalatosságának. Westfall még tovább is megy, és azt a sokak számára botránykőnek tűnő kérdést feszegeti, hogy az alkímia hatása esetleg még magában a newtoni mechanikában is kimutatható volna, elsősorban talán éppen az erő – nem mint matematikai absztrakció, hanem mint valóban létező dolog – fogalmában. Ráadásul az erő gondolata egyidejű Newton alkímiai érdeklődésének kezdetével: az 1 200 000 szó felét nagyjából azokban az években írta, amikor a Principiát – így folytatja Westfall. A feltételezés azért sem egészen megalapozatlan, mert Newton közvetlen utókora éppen azt vetette a nagy fizikus – addigra már örökre lezárt – szemére, hogy az erők tételezésével – amelyek senki által közvetlenül meg nem figyelhetőek, és ráadásul távolhatást előfeltételeznek – Newton egy tökéletesen okkult gondolatot csempészett be a fizika bástyái közé. (Ezt a kifogást egyébként Leibniz már Newton életében is megfogalmazta.)

image-05-large.jpgAzt persze azért Westfall is siet elismerni, hogy még ha az erő valóban alkímiai ihletettségről árulkodna is, a fizikus olyan mértékben átformálta rendszerébe illesztve, hogy végső változatában az erő fogalma formájában már nem tekinthető alkímiai gondolatnak. Bár a viták tökéletesen nem csitultak el, arról határozott közmegegyezés született, hogy nincs értelme Newtont sem az utolsó mágusnak, sem az első tudósnak tekinteni. Ugyanennyire abszurd volna szétszedni személyiségét, és azt állítani, hogy részben racionális, részben őrült elmével van dolgunk. Alkímiai és mechanikai érdeklődése egy tőről fakadhatott, a természet megismerésének és leképezésének vágyából, de az összképből rendkívül fontos teológiai, kronológiai érdeklődését sem szabad kihagyni. A newtoni fizikának ugyanis - és ezt sem mindig kötik az orrunkra - Isten annyira fontos résztvevője, hogy nélküle nem is működik.

Mindez persze nem is meglepő, hiszen Newton nem a mai értelemben vett természettudós volt, hanem olyan természetfilozófus, akinek érdeklődése és szakértelme szélesebb körű volt, mint azt a 20–21. századi tudományban megszoktuk.

 Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről! 

Amennyiben erről a témáról többet szeretnél tudni, olvasd A Tudomány határai című könyvünket.

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr397171227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.02.20. 11:59:43

Ezt tényleg nem tanították róla... Köszönöm az érdekes infókat!

Wildhunt 2015.02.20. 14:31:15

Az remélem megvan, hogy az alkímia akkor még nem áltudomány, hanem elismert tudomány volt? Newton kiemelkedő tudós volt, foglakozott mindennel, ami a maga idejében komoly tudománynak számított. Ha a teljes érdeklődési körét vizsgáljuk, nem is az alkímia, hanem a teológia jóval inkább kilóg a sorból.

Big Blaster 2015.02.20. 14:46:28

A cikk maga érdekes volt és hasznosnak is tekinthető. Csak a felütése egy kicsit bulváros: mondjunk úgy el egy nyilvánvaló dolgot, hogy titokzatosnak, meglepőnek, izgalmasnak tűnjön.
Az iskolában nem csak Newton-ról, hanem egyik tudósról sem tanítottak három mondatnál többet, így nem meglepő, hogy Newton-nal kapcsolatban sem az alkímiai érdeklődésén volt a fő hangsúly. Biztosan nagyon sok tudósról lehetne ehhez hasonló cikket írni, mert a közember kb. semmit sem tud egyikőjük hóbortjáról sem.
Másrészt azt lehet érezni a cikkből, hogy az alkímia művelése az valami szégyellnivaló dolog lenne. Meg hogy néz már ki, hogy egy ilyen kaliberű tudós ilyen balgaságokkal foglalkozott. Abban az időben viszont tök normális dolog volt és jó sokan hódoltak ennek a hobbinak, olyanok is, akik egyébként komoly tudományt is műveltek.

Fék_Emil 2015.02.20. 15:49:30

Newton aktívan végzett alkímiai kísérleteket is, halála után a hajából nagy mennyiségű ólmot mutattak ki, ami pl. az aranykészítésnek kiinduló anyaga.
De emellett vallási fanatikus is volt, az ariánus szektához tartozott. Végzett fura kísérleteket, egyszer pl. addig nézett a Napba, míg majdnem megvakult. Kutatta Salamon király elveszett kincsét is. És hogy miért volt ideje minderre: irtózott a testiségtől, egész életében magányosan élt, nem vonzották a nők.
süti beállítások módosítása