Ki írta Shakespeare drámáit? - Avagy hogyan segítette egy áltudományos elmélet Amerikát a világháborúkban?
2015.04.24. 23:25
Az elmélet, amely szerint Shakespeare műveit valójában nem Shakespeare, hanem híres filozófus kortársa, Francis Bacon írta, a 19. századból származik. Első alkalommal az amerikai Ignatius Donnelly (1831-1901) írta le The Great Cryptogram című művében, hogy a nagy drámaíró némely írása titkos kódot rejt, amely a szerzőség titkáról rántja le a leplet.
Néhány évvel a könyv megjelenése után már meg is érkezett az első kritika: Joseph Gilpin Pyle The Little Cryptogram című könyvében hasonló eszközökkel viccesen "bebizonyította", hogy Shakespeare Hamletje magának Donnellynek a nevét is tartalmazza, ha helyesen dekódoljuk (ami ugye kronológiai okokból elég abszurd gondolat).
A kódolt Shakespeare elméletnek befolyásos követői is akadtak, a leghíresebb közülük George Fabyan milliomos textilkereskedő, gyűjtő és amatőr tudós volt. Fabyan odáig ment Bacon kódjai iránti lelkesedésében, hogy egy egész kutatócsoportot alkalmazott a kérdés tisztázására Riverbank nevű magánbirtokán az Illinois-beli Genevában.
A kutatócsoport vezetője Elizabeth Wells Gallup (1848–1934) lett, aki 1916-ban felfogadott egy fiatal irodalmár hölgyet, Elizabeth Smith-t (1892–1980). A csoport tagja volt egy különösen tehetséges kódfejtő, az agrárszakember William Friedmann is, aki hamar udvarolni kezdett az irodalom szakos lánynak, majd nem sokkal később feleségül is vette.
A fiatalok, akikből idővel a huszadik század kriptográfiatörténetét nagy mértékben meghatározó házaspár lett, hamar összerakták, hogy a Bacon-Shakespeare kód illúzió, és komolyabb dolgokkal kezdtek foglalkozni. Időközben munkáltatójuk, Fabyan, háborút viselő hazája iránti szeretetből felajánlotta az amerikai kormánynak kutatócsoportjának kriptológiai szaktudását. A felajánlás jól jött, mert a korban nem volt eléggé professzionális az amerikai kódfejtő iroda működése, Friedmannék érkezése a legjobbkor történt.
Idővel Fabyan is megkapta az őt megillető elismerést: az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, az NSA 1993-ban levélben és plakettel hivatalosan is elismerte az első világháborúban játszott szerepét.
Bár Friedmannék alaposan körbejárták a kérdést, és kimerítően bizonyították (részben stilisztikai alapon), hogy Shakespeare szövegeit nagy valószínűséggel Shakespeare írta, az elmélet nem tűnt el teljesen, újabb formákban ma is velünk él. Bacon után leginkább a drámaíró Christopher Marlowe-ra terelődött a gyanú (ezzel a gondolattal játszik viccesen a Szerelmes Shakespeare története Tom Stoppardtól), bár az ő esetében kevesebb titkos kódot sikerült azonosítani. Végül pedig a talán kevésbé ismert Edward de Vere, Oxford Earl-je (1550–1604) merült fel, mint az "igazi" Shakespeare, a leleplezés alapja ebben az esetben a shakespeare-i szonettek szövege. Úgy tűnik, hogy minden cáfolat ellenére a gyanú, hogy nem Shakespeare volt Shakespeare, továbbra is velünk marad.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ősbölény 2015.04.25. 10:32:46
Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2015.05.13. 10:42:10
mórka 2015.05.22. 18:08:21
"Hét város vitatá, melyiküknek a sarja Homéros:
Smyrna, Rhodos, Kolophon, Salamis, Ios, Argos, Athénai."
(Csengeri ford.)