Egy Pozsony megyei helység, Gelle plébánosának, Kalló Antalnak 1777-es leveléből tudjuk, hogy falujában egy bizonyos Ketskeméthi nevű öregnek volt egy ismeretlen betűkkel írt különleges imádságos könyve. Kalló – állítása szerint – gondosan lemásolta a könyvet, mielőtt az öregnek egy zarándokút során a könyvével együtt nyoma veszett. A másoló latin nyelven a következő címet adta könyvének:

Mindennapi imádságok könyvecskéje, mely egy tisztes öregemberé volt; szittya-magyar betűkkel található benne Szent Atanáz hitvallása, a Miatyánk, az Üdvözlégy, a Hiszekegy, a Tízparancsolat és a Confiteor a bűnbánati zsoltárokkal együtt; mindez zsidó módra jobbról balra írva, abécéje pedig a következő lapon.

A Gellei imádságoskönyv karaktertáblázata a másolat szerint így nézett ki:

2_4.png

A Gellei imádságoskönyv első oldalán szereplő szöveg pedig így szólt (a karakterek alatt a nekik megfelelő magyar betűk találhatók, a szöveg jobbról balra olvasandó): 

2_5.png

 

A másolat sorsa a 19. században viszonylag megszokott forgatókönyv szerint alakult: egy sor irodalomtörténész évtizedekig hitt az írás hitelességében a 19. század első felében, míg Szabó Károly némileg ünneprontó módon, de mindenesetre szakmai alapokon kimutatta a „nyelvemlékről”, hogy gyatra koholmány. A legfőbb bizonyítéka, hogy a Gellei imádságoskönyv egy nem is annyira régi könyvnek, Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale catholicum című művének a szövegét írja át a székely rovásírásra emlékeztető betűkkel. 

Az irodalomtörténész mindebből arra következtetett, hogy a szöveg semmiképpen nem lehet nagyon régi, és hogy

„a koholt betűkkel és a felfedezés koholt körülményeivel papok akarták megtréfálni Hájos István kecskeméti piarista tanárt; ő aztán írt is a könyvről egy kéziratban maradt tanulmányt, amelynek latinból fordított címe így hangzik: A szkíta-hungarus-magyar-székely nyelvnek tüköre.” 

A könyv első nyolc oldalának másolatát, amely annak a Cornides Dánielnek a kéziratai közt maradt fenn, akinek Hájos elküldte a könyvet, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában lehet megtalálni.

A Gellei imádságoskönyv tehát imákat és vallásos szöveget tartalmaz, jobbról balra halad, és titokzatos karakterekkel írták. Írása a korban valamelyest ismert ábécére, a székely rovásírásra hajaz, és úgy próbálja magát izgalmas színben feltüntetni, hogy nyelvemléknek mondja magát. A kriptográfia felől nézve azt lehet mondani, hogy egyetlen belátható méretű ábécé karaktereit használja (ún. monoalfabetikus írás), és egy egyszerű elemzéssel akkor is megfejthető volna, ha nem maradt volna fenn a karaktertáblázata.

Keletkezése esetében üzleti érdekre nehéz volna következtetni, talán - ahogy Kelecsényi Gábor fogalmaz az imádságoskönyv kapcsán - némi „tréfacsináló kedv nyargalta meg a romantikus lelkesedést.” 

Ilyen és hasonló történetekről lesz szó a Hamisítások és leleplezések konferencián kedd délután. 

Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről! 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr897504924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

klacus 2015.05.31. 08:07:10

Ez most mitől hamisítvány? Mitől titkosírás, amikor a fordító tudta mi ez.

pythonozok · http://visszabeszelo.blog.hu 2015.05.31. 08:21:21

@klacus: esetleg az első néhány sort is elolvashatnád...

kristophoros83 2015.05.31. 09:51:10

Ez a cikk egy történelmi érdekességről szólt. Hogy egy 18.-19. századi hoaxot hogyan lepleztek le. De hogy ebből egyeseknek miért kell zsidózni az számomra a legnagyobb talány.

kristophoros83 2015.05.31. 09:53:00

oh mostv látom, hogy a nácik törölve lettek, akkor bocsi

udvaros · https://udvar.wordpress.com 2015.05.31. 09:56:24

Erős a cím. Nem csodálkoznék, ha az olvasók közül a hevesebb vérmérsékletűek a cikket el sem olvasnák, de már írnák is ide sértettségüket kifejező megjegyzéseiket, miközben az írás alapvetően kellemes, tartalmában nehezen cáfolható olvasmány egy korabeli "médiahack"-ról.

tükörfúró 2015.05.31. 11:11:54

Médiahack a média előtti korban?

Annakidején ezt inkább simán szélhámosságnak hívták.

Ami a mi nyelvfejlődésünkben mára valami piti, sikertelen megvetendő csalás érzetét kelti.

Pedig rengeteg szélhámos élt nagyon-nagyon jól, gazdagodott meg, és volt baromi ismert. (és persze sokszor ugyanennyi nem, dehát ez majd mindennel így van:))

Rengeteg van ilyen hoax-ból a legújabb korban is, nem mind anyagi haszonszerzés céllal, legalábbis nem közvetlenül.
Gabonakör, urigeller (kisbetű mert az uriembernek NEM ez a valódi neve ám!), kristálykoponya hoax, sorolhatnám
holnapig.

pythonozok · http://visszabeszelo.blog.hu 2015.05.31. 11:15:19

@tükörfúró: fogyókúra csokival... csakhogy a felsoroltak nem kapcsolódnak a blog témájához (többségük legalábbis), míg a posztban említett történetnek van egy kevés köze hozzá. ;)

udvaros · https://udvar.wordpress.com 2015.05.31. 12:34:29

@tükörfúró: A barlang fala is média, amire a még régebbi korok emberei megfestették vadászélményeiket.

Mezőbándi 2015.05.31. 14:10:05

@tükörfúró: "média előtti korban?"

A könyv is média. De amúgy a Mercurius Hungaricus is már három emberöltővel a fenti események előtt jelent meg.

vezér01 2015.05.31. 14:19:32

Sokan gondolják úgy,hogy a "székely-magyar" rovásírás is csak egy ehhez hasonló szélhámosság. Számukra ajánlom,hogy nézzenek utána a "kiskunhalasi rovásfák"-nak,ugyanis a halasi levéltárban őrzött városi közgyűlési jegyzőkönyvek 1802.-ben keltezett lapja szerint az ottani iskolázatlan,"analfabéta" pásztorok rováspálcákra rótt üzeneteikkel fenyegették meg a város előljáróit.

futyi 2015.08.04. 18:57:04

Tréfa ez a javából, ugyanis Gelle plébánosát 1777-ben Arady Ferencnek hívták, Kálló Antal nevű plébános nem működött az Esztergomi Egyházmegyében...