Hertelendy Andor (1894-1962) a huszadik század első felének volt diplomatája, több európai (Bécs, Párizs, majd Vichy) és amerikai (Washington) követségen dolgozott. Mintegy harminc füzetet kitevő naplói izgalmas információt tartalmaznak a 20. század első felének magyar, európai illetve amerikai történelméről és társadalmáról.

A naplók olvasása azonban nem mindennapi műveltséget kíván: különféle részei magyarul, franciául, angolul és németül íródtak. De ha ez a soknyelvűség nem nehezítené eléggé Hertelendy emlékeinek olvasását, még egy nagy valószínűséggel saját készítésű írásrendszert is használt, amelyet eddig senkinek nem sikerült elolvasnia.

ah_1_code.jpg

Első ránézésre úgy tűnik, ez nem annyira titkosírás, mint inkább gyorsírás, ami persze tökéletes titkosírássá válik, hacsak nincsen meg a táblázat, amelyben a gyorsírás karaktereknek megfelelő betűk szerepelnek. Számos rendszer létezett, ritkábbak és elterjedtebbek. Könnyen lehet, hogy a szerző valamelyik elterjedt módszert használta, és egy gyakorlott gyorsírás olvasó pár perc alatt elolvassa az egészet.
ah_book_vi_074.jpg
De az is lehet, hogy maga hozott létre egy olyan gyorsírásos kódrendszert, mint annak idején Gárdonyi, amelyet csak akkor tudunk elolvasni, ha rendesen feltörjük. Bármelyik is a helyzet, a szövegben látható egységek valószínűleg nem betűk, hanem a betűknek megfelelő vonásokból összeállított szavak helyett állnak.
ah_book_xxix_p_1.jpg
Hertelendyről még azt tudjuk, hogy az első világháború után egy ideig a külügyminisztérium chiffre-osztályán dolgozott, lehetséges, hogy az ott használt kódrendszer alapján fejlesztette ki a sajátját. 
ah_book_xxix_p_2.jpg
A képeket alaposan megnézve, úgy tűnik, máshogy néznek ki az 1919-es és az 1945-47-es bejegyzések. Sőt, elképzelhető (ez Tokai Gábor észrevétele) hogy azon az oldalon, ahol csak pár sor titkosírás van a nyílt szövegben, más tintával (amilyet a 40-es években használt) a szerző odaírta, hogy hogy festene a két szövegrész az egyszerűsödött változatban, és ez tulajdonképpen „bilingvis” volna.
ah_book_xxv_1945_1.jpg

 

A forrásokat Juhász Katalin doktorandusz juttatta el a részemre, Hertelendyvel és általában a 20. század első felével kapcsolatos kutatásait nagyban segítené, ha egy kedves blog olvasó megállapítaná, milyen rendszerrel készültek a jegyzetek. A javaslatokat, ötleteket és megoldásokat a kommentekben várjuk.

Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről! 

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr527523476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

snug 2015.06.08. 22:47:14

Fantasztikus felfedést tettem! A bekarikázott szám azt jelenti, hogy az adott nap vasárnapra esett. (Pl. 1947. március 2.) Úgy érzem, ez hatalmas lépést jelent az iratok dekódolásában.

snug 2015.06.08. 23:27:10

Az utolsó előtti képen érdekesek a kiolvasható szavak. Az első mondatban Marcel Achard "Aupres de ma Blonde" című vígjátékát említi, de a főszereplő színésznő neve (Yvonne Printemps) csak két sorral később fordul elő. Vajon itt a színházi előadást fejtegette a naplóíró másfél soron keresztül? Furcsa, főleg azért, mert a lap közepén sokkal komolyabb neveket sorol fel: Horthy, Bethlen (István), Apor (gondolom Vilmos püspök), Baranyai (gondolom Lipót bankelnök), Veress (Lajos?), Eckhardt (Sándor?), Barcza (György?). Kétszer említ egy "Bassano"-t idézőjelben, ami valami álnév lehet.
Ha az Apor név a püspökre utal, akkor a név előtt álló karakterek egyike talán az lehet, hogy "meghalt" vagy "megölték", mert nem sokkal előtte ott áll az 1944-es évszám.
Mivel az "M. le Ministre" kifejezést franciául írta, szerintem az egész szöveg franciául lehet.
Ja, és 9-e vasárnap volt.

snug 2015.06.08. 23:46:48

Közben rájöttem, hogy a Rue de Bassano egy utca Párizsban.