Teleki Mihály (1634-1691) erdélyi kancellár levelezését nyolc kötetben adta ki a Magyar Történelmi Társulat 1905 és 1926 között. A dokumentumok között néhány titkosírással írt levél is található. A kötetek szerkesztői több kódolt szöveget sikeresen feloldottak, ezeket dőlt betűvel jelölték, néhány esetben azonban nem sikerült megbirkózniuk a két és fél évszázados kódokkal, és ilyenkor a kódsort közölték.

Egy korábbi blogbejegyzésben már szerepelt egy érdekes levélváltás Teleki Mihály és Széchy Mária között 1666 júliusából. Teleki néhány mondatot kódolva írt levelében, melyre Széchy Mária a következőt válaszolta: „Édes Teleki Uram, az Kegyelmed kis levelére választ nem adhattam, az clavisát nem küldte meg, hanem kérem szeretettel, küldje meg.” A kódsort a levelezés kiadói sem tudták feloldani:

El is higyje Nagyságod, 100. 90 91 92. 29 47 41 29 42 47 41 44 35, 80 81 82 83. 37, 29 36 35 29 42 47 29 37, 42 29 36 33 25 34 25 28 46 25 35 46 42 29 36 44 25 35 58 47 25 47. 34 33 44 33 44 29 37 25 47 43 32 25 25 47 82 83 43 38 41 38 34. (70 60 62 34 33 43 37 29 36 41 29 36 29 37 15 44 37 34.) 10 14 16, 29 34 29 37 43. 43 25 41 43 25 37 25 26 29 37 30 35 41 25 43 42 25 31 44 37 34 25 43, 44 29 41 44 37 34 29 43 37 29 36 42 47 25 37 46 44 34. 29 47 29 34 29 34 29 33. 33 38 35 29 35 29 34 29 35 33 41 38 36.

Majd az aláírás alatt utóiratként:

97 98 93 75. 33 31 29 37 33 38 35. 29 42 37 29 34 32 25 26 25 37 98 44 41 25 36 25 47 36 33 44 41 44 37. 34 37 25 34 33 41 37 25 11 17 22. 28.

Néhány héttel ezelőtt a bloggazdától megkaptam egy bécsi levéltári anyag beszkennelt változatát, melyben a Wesselényi-féle szervezkedéssel kapcsolatos megfejtett és megfejtetlen titkosírásokat, valamint kódtáblákat gyűjtöttek össze. Rövid lapozgatás után találtam is egy kódtáblát, amelyben nagyrészt azok a számok szerepeltek, mint Teleki Mihály levelében.

image_059.jpg

A kódtáblában minden betűnek két szám felelt meg egy igen egyszerű rendszer alapján, a magánhangzókhoz pedig további számokat is használhatott a kódoló. A dekódolás során azonban kiderült, hogy Teleki igencsak lustán használta a kódtáblát, és gyakorlatilag monoalfabetikus kódolást végzett, tehát egy betűnek mindig ugyanaz a szám felelt meg. Csodálkoztam is, miért nem sikerült a kódtábla nélkül feltörnöm a levelet, aztán észvettem, hogy vagy a kódoló, vagy a szövegkiadó hibát vétett egy kritikus helyen. Pedig az első ötletem, mely szerint a 29-es szám „e” betűt jelent, helyesnek bizonyult.

Mint kiderült, igen egyszerű titkosírásról van szó, ahol az A betű a 25, a B a 26 és így tovább egészen a Z-ig, amit a 62-es szám jelöl. A kódoló mindössze azzal próbálta összezavarni a kódfejtőt, hogy sok nullitást, azaz betűértékkel nem rendelkező számot írt a szövegbe, de azt is meglehetősen „primitív módon”: ahelyett, hogy egy-egy szó közepébe illesztett volna nullitásokat, egyszerűen odabiggyesztett néhány számot a mondatok elejére vagy végére. Minden 25-nél kisebb és 62-nél nagyobb szám nullitás. Így már nem volt nehéz dekódolni a szöveget:

100.90 91 92. e z r e s z r u l, 80 81 82 83. n, e m l e s z e n, s e m i a k a d y a l y s e m u a l t z a z. k i u i u e n a z t h a a z 82 83 t o r o k (70 a z k i t n e m r e m e n 15 u n k.) 10 14 16, e k e n t. t a r t a n a b e n f l r a t s a g u n k a t, u e r u n k e t n e m s z a n y u k. e z e k e k e i. i o l e l e k e l i r o m 97 98 93 75. i g e n i o l. e s n e k h a b a n 98 u r a m a z m i u r u n k n a k i r n a 11 17 22. d.

Mai magyar nyelven:

[El is higyje Nagyságod,] […] ez részrül […] nem lészen semmi akadály, sem változás (?), kivévén azt, ha az […] török ([…] az kit nem remen(l)ünk) […] eként tartaná ben fáratságunkat), vérünket nem szánjuk, ezekeket jó lélekkel írom.

[PS:] […] Igen jól esne, ha bán […] uram az mi urunknak írna. […] D.

Persze maradt még néhány kérdőjel, például a „benflrátságunkat” szó megfejtésében nem vagyok biztos. Talán a „barátságunkat” szót rontotta el a kódoló? Az „ezekekei” betűsornál vélhetően vagy Teleki, vagy a szöveget kiadó rontott el valamit. A levél legvégén álló „D” betű megint csak rejtélyes.

Az utóiratban említett „bán uram” minden bizonnyal Zrínyi Péter horvát bán, aki néhány évvel később a vérpadon végezte be életét, a „mi urunk” pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem.

Vajon Széchy Mária megkapta az oly szépen kért clavist Teleki Mihálytól, és sikerült megfejtenie a levelet? Ha nem, akkor most, néhány hónap híján 350 esztendővel később a kriptoblog olvasói az elsők, akik elolvashatják az erdélyi kancellár szavait.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr148466294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Botanicus 2016.11.01. 12:39:30

Biztosan tudnék segíteni a hiányzó rész és az utolsó d betű magyarázatában.
Talán az egész írás is más értelmet kapna - HA

hegedusgyula 2016.11.04. 20:24:26

Kíváncsian várom a megoldási javaslatot. Én is ránéztem még egyszer a szövegre, de semmi új nem ugrott be.