A Voynich kézirat körüli rejtélyek egyike a kötet előkerülésével kapcsolatos. Wilfrid Voynich (1865-1930) könyvkereskedő nem kevés erőfeszítést tett, hogy az értékes kézirat forrása körüli nyomokat elmossa. Talán ez is része volt annak az igyekezetnek, hogy a könyv értékét növelje, talán volt valami csalás abban, ahogy szert tett a későbbiekben róla elnevezett kódexre. Ki tudja? Haláláig nem lehetett többet kihúzni belőle, mint hogy egy közelebbről meg nem határozott dél-európai kastélyban találta. Egyszer, 1915-ben azt is mondta, a titokzatos kastély Ausztriában található.

A titok, a kézirat eredetének rejtélye sírba is szállt volna vele, ha felesége, egy posztumusz felbontandó levélben nem lett volna nagyvonalúbb a kézirat iránt érdeklődő kíváncsiak tömegével. Ethel Voynich megírta, hogy férje 1911-ben a titkosírásáról és botanikus ábráiról ismert és mindeddig meg nem fejtett kéziratot Olaszországban, a Villa Mondragonéban vásárolta a jezsuitáktól. Ezzel kiváló alkalmat adott a kézirat titkai köré szerveződő szakértő csoportoknak, hogy a kódex előkerülésének centenáriumán éppen a Villa Mondragonében gyűljenek össze egy kis konferenciára.

1171148.jpg

1171149.jpg

De mit keresett a kézirat Frascatiban, a Villa Mondragonéban? A valamikori Collegium Romanum könyvtárát - az Athanasius Kircher által is olvasott könyvek római gyűjteményét - menekítették ide a jezsuiták az olasz egyesítés körötti politikai felfordulásból. Több évtizeddel később a könyvek visszatértek Rómába, és bekerültek a Vatikáni Könyvtár gyűjteményébe. Azonban néhány tucat kézirat ezt már nem élte meg, a pénzszűkében lévő rend képviselői vagy harmincat eladtak közülük a lengyel könyvkereskedőnek, Wilfrid Voynichnak, aki utána mindent megtett, hogy a könyvek eredetét homályban tartsa.

Honnan tudjuk mindezt? Az újonnan birtokába került könyvekből Voynich kiemelte azokat a könyvtári cédulákat, amelyeket a jezsuiták még a 19. század 70-es éveiben helyeztek el a kötéstáblák belső oldalán, és amelyek a könyvek eredetére utaltak (azokban a kéziratokban, amelyek végül a vatikáni könyvtárba kerültek, máig megtaláljuk e cédulákat). Voynich tudatosan meghamisította a kéziratok eredettörténetét. Volt, hogy azt a látszatot keltette, hogy egy kötet az akkoriban piacra dobott isztambuli gyűjtemény, II. Abdul Hamid ex-szultán árverésre szánt kéziratgyűjteményéből származik. 

De a könyvkereskedő szerencsére nem dobta ki ezeket a leírásokat. Hova máshova tudta volna őket gyűjteni, mint abba az egy könyvbe, amelyen nem sikerült túladnia: a Voynich kéziratba. Ha az ember ma kikéri a kéziratot a Yale könyvtárában, az egyik dobozban megtalálja e különös történeteket mesélő cédulákat.

1191958.jpg

Azonban kevés kutatónak jut eszébe, hogy az izgalmas megfejtetlen kézirat melletti átlagos cédulák figyelmet érdemelnek. Pócs Dániel művészettörténész egy közelmúltban tartott előadásában éppen e cédulák segítségével leplezte le, hogy a titkolózó könyvügynök több, eredetileg a Corvina gyűjteménybe tartozó kódexet is megvásárolt a Villa Mondragonéban, hogy aztán - feltételezhetően megfelelő haszon realizálásával - túl is adjon rajtuk. Az egyik ilyen kódex, Baptista Mantuanus Parthenice Mariana című kötete szerencsésen visszakerült hazánkba, most az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi. A másik kettő nem.

Azonban nem csak a Voynich kéziratnak köszönhetően világosodott meg néhány Corvina-kódex eredete, hanem fordítva is megtermékenyítő lett a kapcsolat. A Collegium Romanumból származó köteteket első kézből ismerő Pócs Dániel a Voynich vajszínű bőrkötésében ráismert a jezsuita könyvtár megszokott kötőanyagára. A belső kötéstáblán még az egykor beragasztott cédula nyoma is megmaradt. Bármit is gondolunk tehát arról, Voynich hogyan jutott a titkosírásos kézirathoz - diszkréten megvette vagy titokban eltulajdonította - Ethel verziója meglehetősen biztosnak tűnik: a kézirat tényleg a jezsuiták gyűjteményéből származik. wp_20151027_10_17_11_pro.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr708175570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

globint 2016.08.13. 20:45:29

@Amarsi:
Nekem úgy tűnik, úgy írnak, mint a régi zsidók, csak a mássalhangzókkal.
süti beállítások módosítása