Költők ritkán folytatnak irodai alkalmazotthoz méltó, rendszeres és kiszámítható életet, de Balassi Bálint konfliktusos élete még szakmája képviselői között is szokatlannak számít. A várúr, költő, katona és nagy csábító Balassi többszörös örökösödési perben állt rokonaival, összeférhetetlen személyisége és botrányai miatt számos város folytatott ellene eljárást, kortársai körében rossz volt a híre, és szerelmi ügyei sem csökkentették elrendezendő problémáinak számát. Viszontagságos és konfliktusokkal teli életében sokat kényszerült magánéleti és anyagi titkokról levelezni.

Részleges titkosítást használt, azaz a levelei nagy részét nyílt szövegnek hagyta, csak bizonyos szavakat, leggyakrabban személyneveket rejtjelezett. Kódja monoalfabetikus volt, azaz egy adott betűnek mindig ugyanazt az egy rejtjelet feleltette meg, ez a módszer pedig az ő korában igencsak elavultnak számított. De még e kategórián belül is egy egyszerű eljárást követett: az ábécé első felének betűit megfeleltette az ábécé második fele betűinek, és fordítva. Magát a titoktartási kérést is így titkosította egy levelében: „De ha én uram és igaz atyámfia vagy, bq zcqucb [ne szóljon] Kegyelmed gqbxubqx gqauh [senkinek semit]”

Hogy ezzel az egyszerű módszerrel kit akart megtéveszteni, nem tudjuk, de végül is nem valószínű, hogy a bécsi udvar legjobb kódfejtői érdeklődtek volna örökösödési és szerelmi titkai iránt, a kotnyeles postások, és orrukat mindenbe beleütő rokonok megtévesztésére pedig bizonyára ez is elég volt. Balassi Andrásnak és Kapy Sándornak írt összesen négy, magyar nyelvű levelében elsősorban nőkkel kapcsolatos házasodási terveit titkosította. Az irodalomtörténészek körében régóta ismert az alábbi, kissé vulgáris mondata, de mivel a nagyközönség iskolai oktatásából valami okból kimaradt, érdemes itt idézni: „nagy úr leszek, ha egyébképpen nem is, farkam után.” Itt a költő arra céloz, hogy tervezett házassága révén meggazdagodhat. Eredetileg mindez így hangzott: "bmsu if yqzqx, ha egyébképpen nem is, rmfxma ihmb.”

Jellemző, hogy egy 19. századvégi irodalomtörténész, aki nem szerette volna "az első magyar költőnk" szabad szájú kiszólásával terhelni a költészet iránt tiszteletet érző olvasót, a biztonság kedvéért így idézte a mondatot: “[…]örömmel súgja meg levelében Kapy Sándornak, hogy ha Isten élteti, karácsonyra nagy úr lesz még, ha másképp nem, a szíve után.” Balassi legfrissebb életrajzírója kedvesen "A szívvé vált farok" című fejezetben emlékezik meg erről az apró cenzúráról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.