A régi idők egyik legelterjedtebb jövendőmondó eljárása a geomancia volt. A geomancia eredetileg a föld által végzett mágia volt, de a kifejezés a középkorban jelentésváltozáson ment keresztül, és olyan módszer megnevezésére szolgált, amely akár bottal a földbe, akár íróeszközzel pergamenre véletlenszerűen elhelyezett pontok segítségével igyekezett megválaszolni olyan praktikus kérdéseket, amelyek az életet, a halált, az egészséget, az utazást, az örökséget, a bebörtönzést és az ellenségeket illetik.

2r.jpg

A homokba vagy papír- vagy pergamenlapra rajzolt pontok különféle alakzatait előre megadott táblázatok megfelelő sorába helyettesítve választ kapunk a jövőt illető kérdéseinkre, melyeket a mindennapi élet alapproblémái motiválják: utazzam-e vagy sem, házasodjam-e vagy sem, milyen lesz a terhesség kimenetele, fiú lesz-e a gyermek vagy lány, meghalok-e jövő héten vagy sem, bebörtönöznek-e, papnak álljak-e, vagy maradjak laikus, veszélyes lesz-e az utam, igaz-e vagy hamis egy adott pletyka, megvegyek-e egy bizonyos dolgot, stb?

4r.jpg

A választ pedig megint – ezúttal kör formájú – diagramokból tudjuk kikeresni. Itt ugyanis a „sors-bírák,” azaz Törökország, India, Spanyolország, Babilon és még egy pár, összesen huszonnyolc ország királyának neve alatt találjuk meg kérdésünkre a választ a korábbi táblázatokból nyert pontszámunk alapján. A színes geomantikus táblák és a hozzájuk fűzött magyarázatok szerzői nagy és híres személyiségek: Socrates Basileus, azaz Szókratész király, Bernardus Silvestris, a nagy középkori természetfilozófus, vagy Amalricus király, bárki legyen is ő.

1r.jpg

E módszerekben szinte egyáltalán nem szerepeltek démonok, a hivatalos teológia azonban olyan isteni képességek kisajátítását látta bennük, mint a jövő és a titkok ismeretének kiváltsága, ezért rendszerint veszélyesnek tartotta és tiltotta őket. Bizonyos teológusok toleránsabbak voltak, és csak azokat a módszereket ítélték el, amelyek nyíltan ellentmondtak a szabad akaratról szóló tanításoknak, és a jövő titkait kutatták. Elfogadták azonban a már megtörtént – de pillanatnyilag más úton hozzá nem férhető – titkok megfejtésére vonatkozó kísérleteket, nem tartották például veszélyesnek, ha egy geomantikus szöveg azt igyekezett felderíteni, hogy valaki életben van-e vagy halott, vagy hogy igaz-e egy pletyka vagy hamis. Bár kimondottan azért nem is ajánlották követésre a geomancia módszereit, mert – mint érveltek – ha Isten valamit rejtve kíván tartani a tekintetünktől, akkor nem illendő megkerülni az Ő akaratát.

E lényegében toleráns megközelítésnél azonban tipikusabbnak mondható az az elterjedt vélemény, hogy a csak Isten előtt ismert, számunkra azonban titkos és rejtett dolgok megismerésére irányuló próbálkozás még akkor is szükségszerűen magában hordozza a démoni segítséget, ha a szöveg nem említ démonokat, és maga a jövendőmondó sem tud a részvételükről.

3r.jpg

 Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr517466380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2015.05.18. 09:37:03

A jövendőmondás ilyen értelemben nem tudomány. A jövőt a valódi tudomány tudja legjobban megjósolni, bizonyos esetekben legalábbis. Például egy napfogyatkozás esetében.

Egy "filozófus" ne legyen olyan felelőtlen, hogy kritikátlanul áltumományt terjeszt!

Szalay Miklós 2015.05.18. 10:37:22

Hogy mi lesz a jövőben, az egy tipikus bonyolult probléma. A következő írásban arról lehet olvasni, hogy mik valójában a bonyolult és az egyszerű kérdések, és hogyan keverik ezeket össze az emberek:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid015

(Kép teteje, doc, pdf)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.05.18. 12:26:55

"ha Isten valamit rejtve kíván tartani a tekintetünktől, akkor nem illendő megkerülni az Ő akaratát."

Az még hagyján, hogy nem illendő, de valószínűleg nem is lehetséges.

Pár éve olvastam, hogy "tudósok" vizsgálták az ima hatásosságát. Betegek egy csoportjáért felkértek hívőket, hogy imádhozzanak, míg a kontrollcsoportért senki nem imádkozott. Nem túl meglepő módon a két csoportban azonos volt a gyógyulások aránya.

Minő dőreség azt feltételezni egy mindentudó és mindenható, de közvetlenül megmutatkozni nem akaró istentől, hogy ilyen egyszerűen hagyja, hogy túljárjanak az eszén. :)
süti beállítások módosítása