Nagy örömmel tájékoztatom a kedves blogolvasót, hogy a jövő év folyamán a Balassi Kiadó gondozásában megjelenik új könyvem, amelynek (némileg ijesztő) címe: 

Titkosírás- és kódhasználat a kora újkori Magyarországon: a titok és a rejtjelezés társadalomtörténete (1500−1711).

A könyv számos olyan témát tartalmaz bővebb formában, amelyet itt, a kripto-blogon érintettem. Amint a címből is látszik, ez elsősorban a kora-újkori magyarországi kriptográfia-gyakorlatot jelenti, de számos új érdekesség is előkerül, a kötet második fele pedig áttekintő táblázatokat tartalmaz a forrásanyagról, amelynek segítségével bárki megtalálhatja a hazai könyvtárakban és levéltárakban rejtőző titkosíráskulcsokat (közel 300 ilyen forrást azonosítottam), valamint számos titkosított levelet (több, mint 1600-at találtam, de ez csak egy válogatás, sok további rejtőzik még az archívumokban). Hadd álljon itt a könyv tartalmának rövid összefoglalója!

Mi a közös a széteső házasságban élő, és rokonaival pereskedő magyar költő, az életéért rettegő szerb kém, a tudására féltékeny erdélyi pénznyomó, a törököt és Habsburgot egyaránt megvető magyar nemes, a konstantinápolyi követeivel levelező császár, és az olasz ügynökével üzenetet váltó érsek tevékenységében? Ezek a személyek a társadalmi ranglétra különféle fokán álltak. Bár mindannyian írástudók voltak, műveltségük nagyon is eltért egymástól, nem különben hatalmuk és befolyásuk a politika menetére. Mégis, mindannyian ugyanahhoz az eszközhöz nyúltak, amikor üzeneteiket megpróbálták megóvni a kíváncsi szemektől: a rejtjelezés technológiájához.

Példáik és titkosított leveleik régóta ismertek, mégis ez a monográfia az első módszeres feldolgozás a kora-újkori Magyarország titkosírásainak történetéről. A rendkívül kiterjedt forrásanyag szisztematikus gyűjtése és elemzése során megfogalmazott következtetések legfontosabbika, hogy a 16. és 17. században jelentősen sokszínűbb volt a kriptográfiai módszereket használó személyek társadalmi és politikai helyzete, célja, kriptográfiai tudása és eszközhasználata, mint azt az eddigi – elsősorban a diplomáciai gyakorlatra koncentráló – szakirodalom mutatta. Ezzel szoros összefüggésben megmutatom, hogy éppen a titkosírás használók szélesebb társadalmi hátterét, eltérő attitűdjeit és sokszínű céljait tanulmányozva válik lehetségessé, hogy a rejtjelezés történetét visszaillesszük oda, ahova eredendően tartozik: a titkolózás (secrecy) kontextusába, amelynek kutatása az utóbbi évtizedekben a nemzetközi szakmai fórumok kiemelt témájává vált. Ha a kriptográfia történetét többnek tekintjük egy tudományos technológia puszta fejlődésénél, és rekonstruáljuk a helyét a társadalmi tevékenységek komplex rendszerében, akkor a tudománytörténet írásnak ezt a hagyományosan „internalista” módon művelt területét társadalomtörténeti kontextusba tudjuk helyezni Módszeresen vizsgáltam a rejtjelezett források tartalmát, titokfogalmát, a titkosítás módszerét és a kriptográfiai eszköztár alkalmazóinak (a levelek kódolóinak és dekódolóinak) a társadalmi hátterét.

Érdemes tételesen összehasonlítani, melyek azok a tartalmak, amelyeket a múlt szereplői lekódoltak, és amelyeket kódolatlanul hagytak a szövegben. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a titkolózáshoz való attitűdjét megértsük. Nem kevésbé fontos a tudásátadás útjainak feltérképezése. Hogyan terjedtek a társadalomban a titkosírás különféle technikái? Nyomtatott könyvek, kéziratok vagy személyes tudásátadás útján? Volt-e bármiféle tudásátadás a középkorban jelentősen fejlettebb arab, és a 16. században felzárkózó nyugat-európai rejtjelezési gyakorlatok közt, és ha igen, ez nem éppen Magyarországon ment-e végbe, ahol a nyugati és az oszmán kultúra konfrontálódott? Milyen mértékben terjedt a rejtjelezés és a kódfejtés gyakorlata a politikai szférán kívül? Összefügg-e bármilyen módon az alkalmazott titkosírások színvonala és kifinomultsága a társadalmi státusszal, a műveltséggel, a környező veszéllyel, vagy a rejtjelezőnek a diplomáciai gyakorlathoz való közelségével? Mi volt a – sokszor polgári – felhasználók viszonya ahhoz a technológiához, amit használtak: értették-e, kihasználták-e a lehetőségeit? Mennyire bíztak abban, hogy a titkosított szövegek megőrzik titkaikat? Mennyire voltak tisztában a politikai és katonai konfliktusok résztvevői azzal, titkosított leveleiket esetleg megfejthetik? Milyen tipikus hibákat követtek el? Ki végezte a kódolást és ki a kódfejtést? Mennyire volt a hazai kódolás gyakorlata összhangban a nyugat-európaival?

A könyvben bemutatott kutatásnak kettős haszna van. Egyrészt szövegközeli elemzés egy igen elterjedt forrástípusról (a titkosírástáblákról és a rejtjelezett levelekről), amely jellegéből adódóan a történelem számos kutatási területével kapcsolatban áll. Másrészt pedig általánosabb – társadalomtörténeti és kutatás-módszertani – következtetések levonására hatalmaz fel, így azon olvasók számára is releváns lehet, akiket a rejtjelezett levelek kevésbé, társadalomtörténeti fejlemények inkább érdekelnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr286994319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása