Az arabok a középkor folyamán komoly előnyre tettek szert a titkosírásfejtés terén. Amíg Európában a kódtörés tudománya gyerekcipőben járt, a közel-keleti arab udvarok tudósai egyre másra publikálták a furfangos módszereket ismertető kézikönyveiket. Ezek a könyvek kéziratok voltak, és csak nagy szerencsével maradt fenn belőlük egy-egy példány a konstantinápolyi könyvtárban.

Logikusan adódik a kérdés, vajon a Konstantinápolyt elfoglaló Török Birodalom kódfejtőinek volt-e tudomása róluk. Szükségük biztosan lett volna rá, a náluk állomásozó velencei követek ugyanis már a 16. században titkosított jelentéseket küldtek haza megbízóiknak, és ez érthetően felzaklatta a török hivatalok munkatársait. (Hasonlóképp titkosított jelentéseket küldtek haza az osztrák császárnak és a spanyol királynak dolgozó kémek ötven évvel, valamint II. Rákóczi Ferenc portai követei jó százötven évvel később.)

Meglepő, de szinte semmi jele, hogy az említett arab kriptográfiai kézikönyvek kikerültek volna a levéltárból a török fővárosban. Azaz a legkevésbé sem világos, hogy volt-e bármiféle rejtjelezési tudásátadás az arab (damaszkuszi–kairói) és az oszmán-török kultúra közt. Könnyen elképzelhető, hogy a könyvek érintetlenül feküdtek az isztambuli könyvtárak polcain (több esetben egyébként csupán egyetlen fennmaradt példányról beszélünk).

Több adat is utal arra, hogy a török kódfejtők nem ismerték e kézikönyveket, és nemigazán álltak a szakmájuk magaslatán. 1551-ben az átmenetileg lefogott császári követ leveleit a törökök hiába próbálták feltörni, annak kódja kifogott rajtuk. Egy az 1560–70-es évekből származó történet szerint a szerencsétlenkedés olyan fokú volt, hogy a török hivatalok többször is megkísérelték tiltani, hogy az Isztambulban állomásozó követek leveleiket sifrírozva küldjék haza.

Egy alkalommal Szokoli Mehmed török nagyvezír odáig ment, hogy – némi öniróniával, de igencsak megalázva magát – megkérte a velencei követet, tanítsa meg neki kódjait. A követ udvariasan kitért a felszólítás elől.

Így aztán nem nagyon maradt más, mint a rejtjelekkel szembeni küzdelem legegyszerűbb formáját követni: akinél kódolt levelet találtak, azt egyszerűen halálra ítélték. És a velük gyakran szövetséges franciáktól kértek segítséget más nációk rejtjelezett leveleinek megfejtéséhez.

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr16747649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása