Dear Colleagues:

It’s my pleasure to announce the publication of the book The Rohonc Code: Tracing a Historical Riddle.

From the publisher:

First discovered in a Hungarian library in 1838, the Rohonc Codex keeps privileged company with some of the most famous unsolved writing systems in the world, notably the Voynich manuscript, the Phaistos Disk, and Linear A. Written entirely in cipher, this 400-year-old, 450-page-long, richly illustrated manuscript initially gained considerable attention but was later dismissed as an apparent forgery. No serious scholar would study it again until the turn of the twenty-first century. This engaging narrative follows historian Benedek Láng’s search to uncover the truth about this thoroughly mysterious book that has puzzled dozens of codebreakers.

Láng surveys the fascinating theories associated with the Codex and discusses possible interpretations of the manuscript as a biblical commentary, an apocryphal gospel, or a secret book written for and by a sect. He provides an overview of the secret writing systems known in early modern times and an account of the numerous efforts to create an artificial language or to find a long-lost perfect tongue—endeavors that were especially popular at the time the Codex was made. Lastly, he tests several codebreaking methods in order to decipher the Codex, finally pointing to a possible solution to the enigma of its content and language system.

Engagingly written, academically grounded, and thoroughly compelling, The Rohonc Code will appeal to historians, scholars, and lay readers interested in mysteries, codes, and ciphers.

Ebben nincsen semmi újdonság, hiszen valaki minden héten nem fejti meg a Voynich kéziratot. Rendszerint az történik, hogy valaki azt állítja, megfejtette, de erről senki mást nem tud meggyőzni saját magán kívül. Ami az elmúlt héten mégis újdonság volt, az az, hogy egy teljesen komolyan vehető lap, a Times Literary Supplement adott helyt a legújabb megfejtésnek. A címe lehetett volna "Voynich kézirat: Egy ígéretes új elmélet" vagy valami hasonló. Ehelyett a jóval ambiciózusabb: "Voynich kézirat: a megoldás" címen jelent meg a cikk, és a szerkesztők meggyőződését a megoldás helyességéről mi sem jelzi jobban, mint hogy a lap címoldalán is a híres, ezrek által megfejteni vágyott kézirat oldala szerepel.

Az alábbi másolatot kaptam Oláh Róberttől, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára igazgatóhelyettesétől. Az könyvtár Y 691 jelzetű kötetében egy különös, kódszerű táblázat található. A jelek fakóak, de viszonylag kibetűzhetőek. A kötet, amelyben a táblázat szerepel: Chrysostomi Iavelli ... Commentarii in Logicam Aristotelis, ad disciplinae peripateticae normam et methodum exarati, et sedulo elimati. Lyon, 1555. A példány 1628-ban a lepoglavai pálos kolostor tulajdonában volt. További tulajdonosai, mint a lapon látható: Johannes Forster, Conradus (Dilliger?). 

Király Levente Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelek felett álló sor, a "Vitam quae faciant beatiorem..." Martialis: Epigrammata, X. 47 első sora. Tokai Gábor pedig - az ismétlődések és a mintázat alapján - arra gyanakszik, hogy a szerző valamiféle ritmusképletet próbálgatott. A táblázat zenei próbálkozás, vagy verssorok ütemei lehetnek, de természetesen az sincsen kizárva, hogy egy rafinált titkosírásról van szó.

És a kedves blogolvasók mit gondolnak?

Peter Way 1977-ben megjelent könyve - Codes and Ciphers - nem a legfrissebb, sem nem a legnagyobb szakmai elismerésnek örvendő kriptológiával foglalkozó írás. Van azonban egy különleges vonása: tartalmaz egy-két olyan kripto-történetet, illusztrációt, amellyel máshol nemigen találkozhatunk.

Az egyik ilyen eleme a könyvnek egy 1920-as évekből származó titkosírás, ami a szerző szerint egy "veszélyes kasszafúró" személyéhez köthető. Way a történetet egy 1928-as londoni újságcikkben olvasta (Illustrated London News, 1928.08.25.), amelyben állítása szerint a maffiavezér Frank Costello kódrendszerét is emlegetik, amellyel az FBI előtt titkolózott. Mindez kellőképp izgalmas és bizonytalan ahhoz, hogy ne tudjunk semmit biztosan, mégis elég határozott várakozásaink legyenek az üzenet tartalmát illetően.

Kicsit ellentmondásosnak tűnhet titkokat nyílt képeslapokon továbbítani. Vajon mi vihette az embereket erre? Szívesen kérkedtek különleges képességükkel? A figyelmet akarták magukénak tudni vagy épp elterelni valami másról? Netán egyszerűen anyagi megfontolásból döntöttek e forma mellett?

Számos rejtjelezett képeslappal foglalkozó bejegyzést olvashatott már a kedves olvasó a blogon - szó esett már száz éves ausztrál lapról, egy dédapa mára megfejtett titok-sorozatáról, szerelmes üzenetekről, matrózoknak küldött sorokról is. Akad köztük olyan is, amely mindmáig kifogott az üzenetét megfejteni vágyókkal. Aki próbára tenné magát, ide kattintva megtalálja az eddig megfejtetlen képeslapot, a hozzászólások között pedig az átirat is elérhető.

Az alábbi képeslapot Perényi Lili vásárolta a napokban egy régiségárusnál. A lap nyilvánvalóan titkosírással van írva, de a végén nagyjából elolvasható az "Üdvözlettel" szó. 

Anne Lister (1791-1840) minden bizonnyal a valaha élt legszorgalmasabb naplóíró volt. Tizenöt éves korától viszonylag korai haláláig 27 kötetnyi naplót, mintegy 6600 oldalnyi szöveget írt mindennapjairól, utazásairól, hegymászó élményeiről, pénzügyeiről, politikáról, de leginkább magánéletének titkairól. Márpedig ilyen titok volt bőven, harmincöt év alatt öt szeretőjével élt együtt, néha párhuzamosan kettővel is kapcsolatot tartva. Anne magánélete nem illeszkedett a korban elfogadott mintákhoz, szeretői kizárólag nők voltak, ebből adódhat, hogy a velük töltött időt rögzítő naplóbejegyzéseket - a teljes naplószöveg egy hatodát - titkosította. Saját maga fejlesztett kódrendszeréről úgy tartotta, feltörhetetlen.

Titkosírásos képeslapokról többször megemlékeztünk már a blogon, bemutattunk példákat a nemzetközi és a hazai posta terméséből egyaránt. Ezúttal megint egy magyar képeslapot mutatok be, amelyet Simon István küldött el nekem. István bélyegeket, régi leveleket és képeslapokat gyűjt, de kódolt lapokba nem gyakran botlik. A blogolvasó előtt álló feladat a szokásos: meg kellene fejteni, mi van a lapra írva! Ezúttal nem ismerjük a kódtáblát, így a kedves kommentelőket arra kérem, a teljes megoldást osszák meg velünk.

Íme a lap eleje, amelyet a kevéssé elszánt amatőr kódfejtők elbátortalanítása végett mellékelek:

És íme a tulajdonképpeni szöveg, amely lehet szerelmi témájú vagy hadüzenet, esetleg bevásárló lista. Vagy valami más.

Ha Önnek is van otthon hasonló képeslapja, ossza meg velünk!

Teleki Mihály (1634-1691) erdélyi kancellár levelezését nyolc kötetben adta ki a Magyar Történelmi Társulat 1905 és 1926 között. A dokumentumok között néhány titkosírással írt levél is található. A kötetek szerkesztői több kódolt szöveget sikeresen feloldottak, ezeket dőlt betűvel jelölték, néhány esetben azonban nem sikerült megbirkózniuk a két és fél évszázados kódokkal, és ilyenkor a kódsort közölték.

Egy korábbi blogbejegyzésben már szerepelt egy érdekes levélváltás Teleki Mihály és Széchy Mária között 1666 júliusából. Teleki néhány mondatot kódolva írt levelében, melyre Széchy Mária a következőt válaszolta: „Édes Teleki Uram, az Kegyelmed kis levelére választ nem adhattam, az clavisát nem küldte meg, hanem kérem szeretettel, küldje meg.” A kódsort a levelezés kiadói sem tudták feloldani:

El is higyje Nagyságod, 100. 90 91 92. 29 47 41 29 42 47 41 44 35, 80 81 82 83. 37, 29 36 35 29 42 47 29 37, 42 29 36 33 25 34 25 28 46 25 35 46 42 29 36 44 25 35 58 47 25 47. 34 33 44 33 44 29 37 25 47 43 32 25 25 47 82 83 43 38 41 38 34. (70 60 62 34 33 43 37 29 36 41 29 36 29 37 15 44 37 34.) 10 14 16, 29 34 29 37 43. 43 25 41 43 25 37 25 26 29 37 30 35 41 25 43 42 25 31 44 37 34 25 43, 44 29 41 44 37 34 29 43 37 29 36 42 47 25 37 46 44 34. 29 47 29 34 29 34 29 33. 33 38 35 29 35 29 34 29 35 33 41 38 36.

Majd az aláírás alatt utóiratként:

97 98 93 75. 33 31 29 37 33 38 35. 29 42 37 29 34 32 25 26 25 37 98 44 41 25 36 25 47 36 33 44 41 44 37. 34 37 25 34 33 41 37 25 11 17 22. 28.

Néhány héttel ezelőtt a bloggazdától megkaptam egy bécsi levéltári anyag beszkennelt változatát, melyben a Wesselényi-féle szervezkedéssel kapcsolatos megfejtett és megfejtetlen titkosírásokat, valamint kódtáblákat gyűjtöttek össze. Rövid lapozgatás után találtam is egy kódtáblát, amelyben nagyrészt azok a számok szerepeltek, mint Teleki Mihály levelében.

Egy kétes hírű őseire büszke család, egy háromszáz éve halott áruló, egy tizenkilencedik századi hamisító, egy gyermekétől megfosztott anya, egy rosszkedvű családfakutató, egy idős felvidéki könyvgyűjtő, és néhány kiszámíthatatlanul viselkedő nő – ők a regény főszereplői, amelyben a cselekmény egy rejtjelezett levél megfejtése körül bonyolódik.

A történet ITT kezdődik, majd az olvasót a bejegyzésekben szereplő linkek vezetik végig a teljes könyvön. A linkek időnként egy másik blogfelületre utalnak, amely szintén a regény része. A történetben fontos szerepet játszik ez a kastély: