Mágiából lett a tudomány?

2015.03.14. 08:13

1964-ben a mindaddig különösebb visszhang nélkül publikáló 65 éves angol kutatóhölgy, Frances Amelia Yates (1899–1981) megjelentette a Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány című könyvét. Valószínűleg ő sem sejtette, hogy a tudománytörténeti szakma egyik legnagyobb hatású könyvét küldte nyomdába. Ebben és a későbbi, hasonlóan nagy hatású könyveiben nem kevesebbet állított, mint hogy a modern természettudós közvetlen szellemi elődjét nem annyira a korábbi egyetemi értelmiségek és tudósok, hanem inkább a mágusok közt kell keresnünk.

Hogy megértsük, hogyan is védhető egy ilyen provokatív állítás, mindenekelőtt tisztáznunk kell két kérdést: mi az a hermetikus hagyomány, és miért volt népszerű a reneszánsz korában? 

yates_frances.jpgA hermetikus hagyomány legfontosabb forrása a Corpus Hermeticum néven ismert szövegegyüttes volt. E szövegek a Kr. u. 1–3. században álltak össze számos, a hellenizmus kultúrkörében termékenyen egymásra talált, de tökéletesen különböző forrásból táplálkozó hagyományból. A reneszánsz tudósok azonban e szövegeket a legkorábbi időkből, Mózes korából eredeztették. Minthogy a 2–3. századi szövegegyüttesre érthető módon hatottak platonikus és a keresztény elemek, az ősidőkbe való - téves - visszadatálásuk következtében megfordult az oksági rend, és úgy tűnt, platonikus és a keresztény hagyományokat az iratok előre jelezték, ez pedig alaposan megnövelte a mitikus szerző, Hermész Triszmegisztosz tekintélyét. A helyes datálásra egyébként egészen 1614-ig kellett várni. Ekkor ugyanis a filológus Isaac Casaubon kimutatta, hogy a Mózes korabelinek vélt Corpus Hermeticum valójában Krisztus után keletkezett, nem tekinthető tehát próféciának, ha a megváltó eljöveteléről szóló célzásokat találunk benne. Casaubon ezzel megvonta az ősi tudástól azt, ami a legfontosabb volt a számára: a régiség mítoszát. A reneszánsz korában azonban ezt még nem tudták.

df210466a2.jpgA Corpus Hermeticumban volt lefektetve a mágia és a hermetizmus több fontos alaptörvénye. „Ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van”, más szóval megfelelések rendelik egymáshoz eget és földet, a zodiákus jeleket és az emberi test különféle részeit. Az ősidők embere az anyagot megkívánva alávettetett a földi világba, elvesztette teremtő képességét, de most Istenhez felemelkedve visszanyerheti. A mágus, akinek ez sikerülhet, a világ titkos kapcsolatait kiismerve a természet menetét befolyásolni képes, félisteni tekintélyre tesz szert.

Az ősi, Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított iratokat 1460-ban hozta egy makedóniai szerzetes Cosimo Medici firenzei udvarába, aki 1463-ban utasította udvari filozófusát, Marsilio Ficinot, hogy tegye félre a Platón fordításokat, amelyeken éppen dolgozott, és tüstént lásson hozzá a Corpus Hermeticumhoz, mert a herceg még a halála előtt olvasni akarja az ősi tudás e forrását. Ezek az ősréginek, és ezért hitelesnek tartott iratok, és a bennük foglalt tudás a tanult mágia addig is meglévő gyakorlatához újfajta filozófiai háttérül szolgált.

Persze már Yates előtt is feltűnt a tudomány- és kultúrtörténészeknek, hogy ezek a mágikus, neoplatonikus és hermetikus áramlatok, amelyek ma a legkevésbé sem részei a kutatási gyakorlatnak, a 16–17. században fontos szerepet játszottak a tudományos kultúrában. Mindezt azonban senki nem fogalmazta meg olyan erős formában, mint Yates tette. Könyveiben ugyanis amellett érvelt, hogy valaha isteni képességű ember, aki – a Corpus Hermeticum teremtéstörténete szerint – a teremtmények feletti uralmát visszanyerheti, tehát ez a mágusra emlékeztető ember ihlette a reneszánsz emberképét. Ahogy a kalandos, de rövid életű Pico della Mirandola visszhangozta az ember méltóságáról írott művében a hermetikus filozófia alapvetéseit, úgy tükröződött a reneszánsz ember presztízsében a mágusnak a világ feletti hatalma. A reneszánsz ember pedig – folytatja Yates – akinek megváltozott a kozmoszban betöltött helye, alkímiai szellemiségével előkészítette a modern tudomány születését. A személyes megváltáshoz vezető utat ismerő reneszánsz mágus átadta a helyét Yates által „rózsakeresztes” mentalitásúnak nevezett 17. századi embernek. A rózsakeresztes gondolkodást a szerző szerint olyan ismérvek jellemezték, mint a mágia és a kabbala beható ismerete, emberszeretet, hajlam a vallásos megbékélésre, és a reneszánsz mágusainál még kevéssé tapasztalt közösségi érzés. A Yates-tézis szerint ez a rózsakeresztes típusú ember lett a tudományos társaságokat alapító, modern természettudós közvetlen elődje.

Bár a tudomány idővel felülkerekedett a mágikus hagyományon, a hermetikus filozófia mégis ösztönző hatást gyakorolt az őt háttérbe szorító világképre, hozzájárult annak egységes univerzumképéhez, tudományának matematizált jellegéhez, és napimádatával előkészítette az új tudomány napközéppontú kozmológiáját. Mindezek az események arra a korra tehetők, amelyet a történészek általában a „tudományos forradalom” terminussal ragadnak meg. Ennek a – forradalmak sorában talán leghosszabb – 150–200 éves korszaknak olyan tudósok voltak a hősei, akiknek nevével teli vannak a fizikakönyveink. Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton a legismertebbek és „legforradalmibb” jelentőségűek. Ez a korszak azért is kitüntetett jelentőségű a tudomány történetében, mert neki köszönhetjük mai tudományunk megannyi alapvetését, emberképét, univerzumképét, módszertanát, célkitűzéseit.

De melyek is volnának azok a területek, amelyek fejlesztéséért a mi modern tudományunk éppen a reneszánsz mágusoknak tartozik köszönettel? Yates szerint ilyen mindenekelőtt a matematika kitüntetett használata. A hermetikus számmisztika és a mágikus hagyományban olyannyira kedvelt kombinatorikus technikák, egyszóval a számok mágikus használata hozzájárult a matematika későbbi karrierjéhez, a természet matematizálásához, azaz a modern fizika által végrehajtott mozgásegyenletekbe foglalásához. Jó példa erre a nagy angol matematikus, utazó és angyalidéző mágus, John Dee, aki egyetlen geometriai-alkímiai képletben kívánta megragadni a világegyetem összes látható és nem látható tulajdonságát és arányát, hasonlóképp, mint ahogy a modern tudomány szeretné egy egyesített világegyenletből levezetni a fizikai, a kémiai és más tudományok egyenleteit.

images_1.jpgmonade.gifDee maga rendkívül sokrétűnek tartotta diagrammját, amelynek bemutatta matematikai, mágikus és kabbalisztikus mélységét egyaránt. Megtalálható benne a Nap és a Hold képe egy kereszten, amely egyszerre a hármas és a négyes szám, az univerzum legfontosabb számainak jelképe – a hármasé, mert két vonal találkozik egy közös pontban, és a négyesé, mert a keresztnek négy végpontja van, és szárai négy szöget zárnak be. De kis ügyeskedéssel megtaláljuk benne az ötöst is, amely a világban lévő elemek száma, a hetest, amely a bolygók és a legfontosabb fémek száma, és így tovább, az ábra kínálja magát a számmisztika, az alkímia, és az asztrológia szerinti értelmezésnek egyaránt. A diagramm talapzatát alkotó dupla félkör például egyfelől a Kos jele az asztrológiában, másfelől pedig a transzmutációt jelentő tűzé az alkímiában.

Nem véletlen, hogy amíg a reneszánsz mágus, így például Cornelius Agrippa, a matematikát a világ manipulálására alkalmas mágikus eszköznek tekintette, addig Francis Bacon, aki egyébként számos, a modern tudomány szempontjából alapvető módszertani elv megfogalmazója és apostola, kimondottan kerülte tudományosztályozásában a korban némileg gyanús hírben álló matematikát. E tudomány mai pozitív megítélése és egyetemes használata ekkoriban még korántsem volt magától értetődő.

Frances Yates többek közt tehát azt állította, a reneszánsz mágus matematika szeretet valahogy előkészítette a modern tudós matematika használatát. Ma egyértelmű a számunkra, hogy nincsen rendes természettudományos tanóra némi matek nélkül, de korántsem magától értetődő, hogy csak így lehet. Yates szerint éppen a reneszánszban, a tudományos forradalom előtt egy kicsivel, a mágusok hatására alakult így.

Elfogadjuk-e ma a Yates-tézist? Az elmélettel szimpatizáló kutatók is inkább óvatosan fogalmaznak: hangsúlyozzák, hogy a tézist nem elsősorban igazságértéke felől kell megítélni, ma ugyanis nem sokan tekintik a hermetikus tradíciót a tudományos forradalom legfőbb előidézőjének. A tézisre inkább mint egy rendkívüli inspiráló tényezőre kell néznünk, amelynek hatására a kora újkorral foglalkozó tudománytörténet-írás jelentős lendületet kapott. Yates publikációi nyomán egymás után jelentek meg a tanulmánykötetek a tézis igazolását, pontosítását vagy éppen cáfolatát célul tűző tanulmányokkal. E tanulmányok így vagy úgy, de központi szerepet biztosítottak a hermetizmus és a mágia tárgyalásának a tudománytörténetben. 

600full-robert-fludd.jpgkepler.png


A Yates tézissel ma szinte senki nem ért egyet teljes egészében. Kritikusai közt volt, aki a hermetikus számmisztikától a modern matematikához vezető történetet tartotta túlságosan leegyszerűsítettnek. figure1.jpgŐk azt hangsúlyozták, hogy alapjaiban különbözik a hermetizmus és a modern kor számfogalma. Jó példa erre a 17. századból a hermetista Robert Fludd (1574–1637) vitájára Johannes Keplerrel (1571–1630) a számok természetéről. Kepler szerint a számok a mérésre valók, míg Fludd szerint ez a számoknak csak a felszínes, értetlen felhasználása, ennél sokkal fontosabb titkos jelentésük, a világ létezőivel alkotott okkult kapcsolatuk feltárása. Kepler nagyjából hasonlóan látja a számok szerepét, mint a mai tudósok, míg Fludd inkább a hermetikus hagyományt képviseli, és -e ellentétben azzal, amit Yates állít - a kettő igencsak távol áll egymástól. Pedig az ellipszis alakú bolygópályákat felfedező Kepler még nem is tekinthető a modern atomista-mechanisztikus világkép tipikus képviselőjének. Az öt szabályos test arányain alapuló, számunkra kissé mágikusnak tűnő univerzumképe arra utal, nem is állt olyan messze a Fludd képviselte hagyománytól. Ha azonban még neki is nehezére esett átvenni a hermetikus matematikafogalmat, az sem lehetett kevésbé problematikus, ahogyan a modern tudomány importálta azt. 

 Erről a témáról ebben a könyvben lehet bővebben olvasni.

 Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről! 

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr537182141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mcc 2015.03.14. 14:35:31

Frappánsabb fordítás: Amint fent, úgy lent.
süti beállítások módosítása