A világ legrejtélyesebb kézirata, a Voynich kézirat először hagyta el a Yale Egyetem könyvtárát azóta, hogy 1969-ben a régiséggyűjtő könyvügynök H.P. Kraus megelégelte, hogy senki nem kínál jelentős összeget az elmúlt fél évezred legkülönösebb kéziratáért, és ellenszolgáltatás nélkül a könyvtárra hagyta a tulajdonát képező ritkaságot. A kézirat most, több mint fél évszázad múltán útra kelt, de nem utazott messzire, csupán a pár órányira lévő Washingtonba, ahol a Folger Shakespeare Library küszöbön álló kiállításának lesz központi darabja. A kiállítás címe: "A reneszánsz megfejtése, a kódok és a rejtjelek ötszáz éve" - Decoding the Renaissance: 500 Years of Codes and Ciphers.  

A kiállítás kurátora Bill Sherman, a "Használt könyvek" (Used books) című, reneszánsz kori margójegyzetekről szóló szakkönyv szerzője, aki az utóbbi években egyre szívesebben fordul titkosírások felé, maga is rendszeresen látogatja az NSA által szervezett titkosírás-történeti konferenciákat (itt találkoztam vele én is). A kiállítás nevéhez híven ötszáz éves periódust ölel fel, a titkosírások reneszánszbeli újjászületésétől a II. világháborús kódtörőkig. Sajnos azonban rövid életű esemény lesz, november 11-től mindössze 2015 február 26-ig látogatható, így aki meg akarja nézni, jobban teszi, ha gyorsan megrendeli a repülőjegyét.

 

A látogatók betekintést nyerhetnek a híres grille-ek, a rejtjelrácsok történetébe, amelyek első példánya állítólag Gerolamo Cardanohoz köthető (mint ahogyan a kardán-tengely is az ő nevéből jön.) Szó esik a II. világháború legnevesebb kódfejtőiről, a Friedman házaspárról, akik - még a huszadik század elején - éppen egy "Shakespeare titkos kódjai" című kissé dilettáns kódfejtő kör tagjaiként ismerték meg egymást, hogy aztán az egész életükben a rejtjelek bűvöletében maradjanak, és - nem utolsó sorban - Voynich olvasókört is szervezzenek. A látogatók a kriptográfia legkorábbi történetét is megismerik majd, lesz itt régi nyomtatvány Albertitől, Athanasius Kirchertől, Della Portától, Trithemiustól, John Wilkinstől, Gustavus Selenustól valamint az előbb említett Cardanotól. A kriptográfia gyakorlati felhasználása sem marad említés nélkül: I. Erzsébet angol királynő nagy kémfőnöke, Sir Francis Walsingham napi munkájában nagy szerepet játszott a kódfejtés, erről Stuart Mária tudna többet mondani, de őt - éppen egy kódolt levél következtében - lefejezték.

A kiállítás részeként a Beinicke könyvtár újra digitalizálta a teljes Voynich kéziratot, hogy megörökítse annak a restaurációs munkának az eredményeit, amelyet a kézirat megőrzése érdekében folytattak. Amennyiben kedvünk szottyan megnézni az új képeket, keressük fel a Beinecke’s Digital Library weboldalát. Nagyon is érdemes így tennünk. Ugyanis a Voynich kézirat, melyet rejtélyes képei, furcsa növényábrázolásai, titokzatos tudásra utaló csillagászati diagramjai, csövekből előbúvó és medencékben fürdőző meztelen nős képei, valamint semmilyen eszközzel meg nem fejthető, de minden bizonnyal 15. századi írásrendszere túlzás nélkül az európai történelem legrejtélyesebb kéziratává tettek, talán éppen a jobb felbontású képeknek köszönhetően fog lelepleződni. 

 

Szó se róla, számos megfejtése született eddig is, de ezek egyike sem győzte meg sem a rejtély köré szerveződő közönség tagjait, sem a laikus kívülállókat. Aki többet akar tudni róla, keresse fele egyik legalaposabb szakértőjének, René Zandbergennek a weboldalát. Majd töltse le a képeket, és adjon egy utolsó esélyt annak, hogy a legrejtélyesebb kézirat kódja végre megadja magát, és a rejtélyről lehull a lepel.