A második világháború során egy kelet-londoni házat bombatalálat ért, és a félig lerombolt pince falából egy fadoboz, a fadobozból pedig egy rejtjelezett könyv került elő. A könyv azóta is a megtaláló családjának tulajdonában van, 2011 óta tudunk a létéről. A titkosírás bemutatója, Nick Pelling kripto-blogger jobb híján Blitz-rejtjelnek nevezte el. Mindössze nyolc oldalának a másolatát ismerjük.

A könyv különös tulajdoni helyzetéből adódóan mindeddig senki nem vizsgálta meg módszeresen a lapjait, azt sem lehet pontosan tudni, az ismert nyolc lap mellett hány oldalból áll az írás. Könnyen lehet, hogy a rejtjel a második világháborúnál korábbról származik, de szorosan véve nem tudhatjuk. Vízjelnek a másolatokon nincsen nyoma, a papír réginek tűnik, de nem világos, mennyire régi valójában.

Legalább két ember keze írása azonosítható a lapokon, egy vastagabb tintával író szerzőé, és egy vékonyabb tollú kommentátoré. Az utolsó lapoktól eltekintve nem annyira folyamatos szöveget látunk, mint inkább olyan ábrákat, diagramokat és táblázatokat, melyeket a különös írás tölt ki. Az ábrák nem teljesen idegenek azoktól az emlékezést segítő és tananyagot szervező diagramoktól, amelyeket a késő középkortól terjedő mágikus Ars notoria szövegekből ismerünk.

A harmadik oldal nagy táblázata azonban mintha elárulná magát: azokra a kriptográfiai táblázatokra emlékeztet, amelyekkel egyes kora-újkori szerzők a két betűvel kódoló titkosírásokat jelenítették meg. Ilyen táblázatokat látunk Gustavus Selenus, Cryptomenytices című művének 5. könyve 19. fejezetében, de hasonló módszer látható Vigenère, Traicte des Chiffres-jében a 238. oldalon:

Talán említeni is felesleges, hogy a Blitz-rejtjelet többen átverésnek tartják. Furcsák az előkerülésének a körülményei, a körötte tapasztalható rejtélyeskedés, az ábrák szokatlanok, és az is különös, hogy nem sikerül megfejteni. Az átverés hipotézis valóban nem zárható ki.

Ha azonban mégsem átverés volna, érvel Nick Pelling, akkor talán egy különös szekta irata lehet, hasonlóan a Copiale kézirathoz, amely egy kora-újkori titkos német társaság, az okulisták beavatási irata volt.

Az ránézésre is látszik, hogy a titkosírás nem monoalfabetikus behelyettesítésen alapszik, ugyanis túl sok - az ábécé karaktereit meghaladó számú - jelből áll. Ugyanakkor az sem valószínű, hogy polialfabetikus volna, hiszen akkor a karakterek eloszlása sokkal egyenletesebb volna. Minden jel arra utal, hogy - a Copiale-hoz hasonlóan - homofonikus kóddal állunk szemben.

A jelenlegi tulajdonos, a valamikori megtaláló unokaöccse, láthatóan úgy döntött, az oldalak fokozatos publikálásával tartja ébren a rejtjel körüli érdeklődést. Így érdemes figyelnünk a kézirattal kapcsolatos híreket, mert könnyen lehet, hogy további oldalak követik majd az eddig publikált nyolcat.

A már sokat idézett Nick Pelling elkészítette a titkosírás átiratát, így aki szeretne statisztikai vizsgálatokat végezni a rejtjelen, könnyen megteheti.

Kövess itt a blogon vagy a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.