Amikor a kripto-blogon 2014 tavaszán megjelent a második kódfejtő rejtvény – ráadásul azzal a megjegyzéssel, hogy ez egy valódi, 17. századi titkosírás, amely a mai napig megfejtetlen – nagy lelkesedéssel vágtam bele a kódfejtésbe. Az első lépés természetesen a karakterek számolgatása volt. Összesen 29 egy- és kétjegyű számot találtam: a leggyakoribb a 4, amelyből 45 darabot számoltam össze, a második leggyakoribb a 72 (26 előfordulás), azt pedig holtversenyben követi a 6 és a 98 (22-22 előfordulás). Találtam ismétlődő jelsorokat, és feltűnt, hogy több szám is előfordul kétszer egymás után.

VoErjpg_1.jpg

Ha monoalfabetikus kódra gyanakszunk, és van esély arra, hogy a megfejtendő szöveg magyar nyelvű, akkor a tapasztalt és a kevésbé tapasztalt kódfejtő is az „e” betűt írja be a leggyakoribb karakter helyére. Én is így tettem, és azt láttam, hogy meglehetősen egyenletesen oszlanak el a betűk, bár volt egy szövegrészlet, ahol minden második karakter „e” betű volt: XeXeXeXeX. Ez furának tűnhet, de egyáltalán nem ritka, gondoljunk csak olyan szavakra, mint a „fejedelem”. Arról nem is beszélve, hogy a szóhatárok nincsenek jelölve a szövegben, ezért akár két szó is lehet ez a karaktersor, sőt a 4 nemcsak „e”, hanem „é” betűt is jelenthet. Próbálkoztam is a „fejedelem” szóval, de ez vakvágánynak bizonyult.

Feltételezve, hogy a „4” valóban „e”, meglehetősen sok számról nagy valószínűséggel meg lehetett állapítani, hogy mássalhangzó: 15, 19, 27, 31, 38, 52, 69, 72, 85, 98. Hat esetben ezek a számok párosával fordultak elő, ami szintén inkább a mássalhangzókra jellemző. Természetesen ez nem mindig igaz, hiszen a szöveg nem jelöli a szóhatárokat, és a párosával előforduló számok jelölhettek magánhangzókat is – ebben a szövegben például kétszer is előfordul az „e” betű párosával.

Vizuális típus lévén, színkóddal jelöltem a betűket: a feltételezett mássalhangzókat bekékítettem, így több karakterről kiderült, hogy csakis magánhangzók lehettek. Ezek piros színt kaptak. A legfeltűnőbb piros szám a „6” volt, mert rendszerint két mássalhangzó között fordult elő, és a 22 előfordulás miatt kézenfekvőnek tűnt, hogy ez lesz a második leggyakoribb magánhangzónk, az a/á. Így most már volt egy szövegem sok-sok magánhangzóval (a/á, e/é) és jó pár kék színű ismeretlen mássalhangzóval.

A következő lépésben abból indultam ki, hogy egy ilyen hosszú szövegben biztosan előfordul az „az” határozott névelő, ezért több mássalhangzót meggyanúsítottam azzal, hogy a „z”-t jelölik, például a 62-t és a 15-öt, de az eredmény nem tűnt túl biztatónak. A másik ötletem az volt, hogy az „uram” szót próbálom megkeresni, ugyanis 17. századi nemes eleink igen udvariasan majdnem mindig kitették az „uram” szót, ha egymást emlegették. Olyan karaktersort kerestem tehát, amelyben az „a” (azaz a 6) két mássalhangzó között fordul elő. Több ilyet is találtam, de amikor behelyettesítettem a szövegben az „u/v”, „r” és „m” betűket, nem túl sok értelmes szó jelent meg, ezért feladtam a próbálkozást. (Pedig később kiderült, hogy az egyik esetben jó irányban indultam el.)

Ekkor már azt gondoltam, hogy teljesen rossz úton járok, és nem is magyar szövegről van szó. Gyanúmat az is erősítette, hogy a kódolatlanul beírt kifejezések (ideo = ’úgy vélem’, és ab = ’-ról/-ről’) latinul szerepelnek, ezért volt esély arra, hogy az egész szöveg latinul van. Márpedig úgy gondoltam, hogy minimális latintudásommal biztosan nem tudom megfejteni a szöveget.

Ekkor fordult a figyelmem az „ab 3000” kifejezésre. Mire utalhat ez a szám? Két lehetőség fordult meg a fejemben: vagy egy 3000 fős seregre, vagy valamilyen pénzösszegre. A szám után a következő számok szerepelnek: 15.6.52.52.98.6. A fentiek alapján tehát msh-A-msh-msh-msh-A, ráadásul középen egy megkettőzött mássalhangzóval. Első ötletem a „tallér” szó volt, de sehogy sem illett bele a szövegbe, és akárhogy gondolkodtam, nem jutott semmi más az eszembe.

Utolsó kísérletként a szöveg első öt karakterét vettem szemügyre. A hatodik karakter egy fura jel - egy négyzet ponttal a közepén -, amit egyfajta elválasztójelnek gondoltam. Az ötbetűs szóról azt feltételeztem, hogy vagy földrajzi név, vagy személynév. Nézegettem ötbetűs földrajzi neveket két „e” betűvel, találtam is bőven (pl. Szeged, Szeben, Szered), és személyneveken is tanakodtam (Terek?), de ezek a próbálkozások sem váltak be.

Ahogy a blog egyik blogbejegyzésében is szó esik róla, a koraújkori magyar szövegeknél figyelnünk kell arra, hogy az i jelenthet i-t, j-t és y-t, az u pedig u-t, v-t és w-t. Feltűnt, hogy a 17-es szám hol két magánhangzó, hol két mássalhangzó között fordul elő, ezért próbaként beírtam, hogy ez lesz az „u/v” betű. Mivel a latin „ideo” szó után kettővel így „u” betű állt, a szó első betűjét pedig egy olyan szám jelölte, amely egyetlen egyszer fordult elő a szövegben, feltételeztem, hogy ez a „qu” betűkapcsolat lesz. Szerény latintudásomra támaszkodva bátran beírtam a „quid” szót, és így megjelent a szövegben az összes i/j/y és d betű is. De még így sem sikerült semmit kihámozni belőle, ezért feladtam a próbálkozást. A többször előforduló, mássalhangzót jelölő számok helyére beírtam kísérletképpen a gyakori mássalhangzóinkat (t, s, k), de továbbra sem állt össze a kép. Így aztán becsuktam a dokumentumot, és hosszú hónapokig felé sem néztem.

Több mint egy évvel később ismét megnyitottam a Wesselenyi3 című dokumentumot. A félbehagyott kódfejtés eredményeként a sok szám között több betű is előfordult (a, d, e, i, m, n, o, q, s, t, u), de értelmes szót nem nagyon láttam, inkább csak olyan karaktersorokat, hogy e.n.n.e.s.e.m.u.a vagy m.i.o.u.e.n.m.e. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve a szöveg első karakterét (27) kicseréltem s-ről k-ra, majd az 52 helyett beírtam mindenhova az „l” betűt. Ekkor a 3000 szám után a következő karaktersor jelent meg: 3000.15.a.l.l.m.a. 62.u.n.k. A 62-es számot „g”-re cserélve a „magunk” szón kívül további magyar szavakat véltem felfedezni a szövegben: „ualami” (valami), „megagiuk” (megadjuk). És arra is rájöttem, hogy a tallérral jó nyomon jártam annak idején, csak a levél írója „tall”-ként rövidítette a pénznemet. Így megvolt a „t” betűm is. Ezután már csak a korábban tévesen „t”-ként azonosított 85-öt kellett „r”-re cserélnem, és ettől fogva a szöveg nagy része értelmet nyert. A négy „e” betűs szóról kiderült, hogy „czelekedet”-et jelent, és így az első öt karakter is rejtélye is megoldódott: k.e.c.e.r. No de mi az a kecer? – kérdeztem először magamat, majd a Google-t. A kereső ki is adott egy találatot egy Kassa környéki kis faluról. Ezek szerint itt írta a levelet a szerző. Vagy mégsem? Amikor „Keczer”-ként kerestem rá a szóra, a találatok között egy család is megjelent, melynek több tagja is kapcsolatban volt a Wesselényi-féle összeesküvőkkel. Egyikük, Keczer Menyhért külföldre menekült, bátyját, Keczer Ambrust pedig 1671-ben az összeesküvés kapcsán törvényszék elé idézték, de útban Pozsony felé meghalt. Ambrus naplói nyomtatásban is megjelentek a Magyar Történeti Emlékek sorozatban. [Szilágyi Sándor, Tasnádi Nagy Gyula, Mencsik Ferdinánd, Kluch János (közlik): Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 33.: Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI–XVIII. századokból. II. (Bp., 1894)]

Néhány évvel ezelőtt még el kellett volna zarándokolni valamelyik jelentősebb könyvtárba, hogy ilyen kiadványokat a kezünkbe vehessünk. Szerencsére ma már erre nincs szükség. Létezik egy remek adatbázis (az Arcanum Digitális Tudománytár), ahol rengeteg történelmi forrás található digitalizálva. Pár kattintás után máris olvasgathattam Keczer Ambrus naplóbejegyzéseit az 1663 és 1669 közötti évekről. Mielőtt belemerültem volna az érdekes olvasmányba, gyorsan beírtam az oldal keresőjébe a „tallér” szót. Nagy meglepetésemre a következő találat jelent meg: „[Rosenberg-Rózsahegy, 1668. június] 21. Csötörtök. Elküldöttem Kolonicsot Garamszegre az szakács inasért, írván Géczy uramnak, s ez alkalmatossággal Szilasy uramnak is, oda is megküldvén az oly processusról való extractust. Nagy Ferencz uramnak is eleget írtam az három ezer tallér végett.”

A naplónak köszönhetően tehát biztosak lehetünk abban, hogy a kódolt levelet Keczer Ambrus írta valószínűleg 1668 nyarán. A levél betű szerinti átirata a következő:

k.e.c.e.r.X.n.h.b.e.s.z.e.l.l.e.t.t.e.m.m.a.r.i.m.i.g.a.z.n.a.k.m.o.n.g.i.a.l.e.e.i.n.z.

b.o.r.i.d.o.l.a.t.l.e.s.e.n.i.e.i.n.f.e.r.e.n.c.i.s,h.a.s.o.n.l.o.t.c.z.e.l.e.k.e.d.e.t.b.z.o.

n.i.o.s.o.n.m.o.g.a.k.u.r.a.m.[ideo]q.u.i.d.f.a.c.e.n.d.u.m.h.a.a.z.m.f.e.n.n.e.k.

e.m.u.a.l.a.m.i.s.e.c.u.r.i.t.a.s.t.n.e.m.a.d.l.e.h.e.t.e.r.e.m.e.n.s.e.g.u.n.k?

k.e.r.e.m.t.u.d.o.s.i.c.z.o.n.i.n.r.e.i.u.e.r.i.t.a.t.e.e.n.o.d.a.f.e.l.k.e.u.e.s.e.

t.b.i.z.h.a.t.o.m.n.e.m.i.o.u.e.n.m.e.g.s.e.m.k.s.e.m.r.o.s.z.v.a.l.a.s.z.

[ab3000]t.a.l.l.m.a.g.u.n.k.e.r.s.z.e.n.i.e.b.o.l.m.e.g.a.g.i.u.k.c.z.a.k.

l.e.h.e.s.s.e.n.s.e.c.u.r.i.t.a.s.m.a.s.r.a.n.e.m.n.e.m.n.e.z.u.n.k.

Mai magyar nyelvre lefordítva:

Keczer. NH (??) beszéllettem már, ím igaznak mondja leeinz (??) Bori (Bory Mihály?) dolat (doleat? – panaszkodik) leseniei N (Lessenyei Nagy) Ferenc is, hasonlót cselekedett bizonyosan maga(?) K. uram. Ideo quid facendum. Ha az mf (méltóságos fejedelem?) énnekem valami securitast (biztosítékot) nem ad, lehet-e reménységünk? Kérem, tudósítson in rei veritate (a dolgok igazsága szerint). Én oda fel keveset bízhatom nem jöven (??) meg sem K sem rossz válasz (?). Ab 3000 tall. (ami a 3000 tallért illeti) magunk erszényéből megadjuk, csak lehessen securitas, másra nem(?), nem nézünk.

A kódtáblát rekonstruálva láthatjuk, hogy a gyakori betűk esetében a kódoló többféle számot használt (pl. az „e/é” lehetett 4, 5 és 42, az „n” pedig 8 és 72), és figyelt arra is, hogy a kétszer előforduló „securitas” szót ne ugyanúgy kódolja. Ugyanakkor a viszonylag gyakran előforduló „sz” kettős betűhöz mindig a 69.10. kódot használta. Úgy tűnik, két esetben a kódoló hibázott, „maga” helyett „mogá”-t, „nem” helyett „neh”-et írt.

A naplóbejegyzés alapján biztosra vehetjük, hogy a levél írója (és egyben kódolója) Keczer Ambrus, a címzett azonban valószínűleg nem a naplóban említett Nagy Ferenc (korábban Wesselényi titkára, majd a nádor halála után birtokainak jószágkormányzója), mert őt harmadik személyben említi a levél. A napló segített egy másik személy (Bory Mihály, Wesselényi másik bizalmas embere, korponai kapitány) azonosításában. A harmadik személy („K. uram”), talán a szerző valamelyik öccse lehetett: vagy a már említett Menyhért, vagy pedig András, akit két évtizeddel később 1687-ben Caraffa végeztetett ki Eperjesen.

A korszak kutatói bizonyára még jobban bele tudják illeszteni a megfejtett levelet a Wesselényi-összeesküvés történetébe, bár nem hiszem, hogy a levél tartalma alapjaiban rengetné meg ismereteinket. Mindenesetre várom a kommentekben a pontosításokat, helyesbítéseket és különösen a kérdőjellel jelölt részek megfejtését.

Hegedüs Gyula

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr658224000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szilágyi N. Sándor 2016.01.02. 00:02:58

Érdekes és izgalmas.
Arra gondoltam, hogy az elején a "Keczer. NH (??) beszéllettem már, ím igaznak mondja leeinz (??) Bori (Bory Mihály?) dolat (doleat? – panaszkodik" részben a NH valaki monogramja lehet, és értelemszerűen "N.H.-val"-ként kell esetleg olvasni. A "leeinz" esetleg elírás is lehet "lerinz" helyett, ha volt esetleg egy Bory Lőrinc is, az ezt igazolhatná. A "dolat" pedig csak íráshiba a "dolgat" helyett, mert ez találna inkább a szövegbe, tehát: "Keczer. N.H.[val] beszéllettem már, ím igaznak mondja Lőrinc (??) Bori (Bory Lőrinc?) dolgát [értsd: amit tett], Lessenyei N(agy) Ferenc is hasonlót cselekedett, bizonyosan maga(?) K. uram", ahol a "maga" ovasata "mo(n)gya", ilyen helyen az n-t sokszor kihagyták.
Alább: "Én oda fel keveset bízhatom nem jöven (??) meg sem K sem rossz válasz (?)" - itt a K helyén levőnek nem lehet véletlenül "io", "jo" olvasata? Mert ide csakis ez találna, így: "Én oda fel [onnan fentről] keveset bízhatom, nem jővén még sem jó, sem rossz válasz".
Ennyi, hátha jó lesz valamire.

hegedusgyula 2016.01.02. 00:21:02

Kedves Sándor! Köszönöm a hozzászólást! Az NH-ról nekem is eszembe jutott, hogy lehetne egy név monogramja, de Keczer naplójában nem találtam egyetlen szóba jöhető személyt sem ilyen névvel.
A "leeinz" feloldása Lőrincre azért nem valószínű - szerintem -, mert a neveket mindig vezetéknév-keresztnév sorrendben írja. De lehet, hogy van itt valami kódolási hiba, mert egy '5' és egy '4' áll egymás után, és mindkettő "e" a rekonstruált kódtábla szerint. Az "r" viszont 85 lenne, ami elég messze van a 4-től. A Lőrinc mellett szól viszont az, hogy így értelmet nyer a mondat.
A "K" helyett az "io" viszont telitalálat: az "i" kódja a '2', az "o" a '7', a "k" pedig a 27. A másolaton látszik, hogy ott javított a kódoló, és így nem lett egyértelmű, hogy két számról van szól. Engem az vezetett félre, hogy éppen K jött ki, és a levél elején "K uram"-at emlegeti.
Úgy látom, máris előbbre jutottunk.

Szilágyi N. Sándor 2016.01.02. 00:47:07

Akkor örülök, ha jó valamire. A nevek sorrendjét a többi írása alapján biztosan jobban lehet tudni, hogy mi volt a szokása, itt még az is lehet, hogy a "leeinz" egy nehezen azonosítható személynév, és igazából nem a "Bori"-hoz tartozik, hanem ő az, aki igaznak mondja Bory dolgát, csak itt a Bory keresztneve nincs kiírva, ilyet szoktak volt csinálni már akkor is. Mivel másutt is van íráshiba (dolat a dolgat helyett), itt is lehet elírás, a "leeinz" lehet esetleg Lőrinc, de akár még Heinz is a szándék szerint. Aztán hogy mi jött ki, más kérdés. Még az is lehet, hogy NH ugyanaz a Heinz (ha ez az olvasat elképzelhető), mert a szöveg ezt nem zárja ki értelem szerint.
süti beállítások módosítása