A Vasálarcos történetéről mindenki hallott már. A romantikus sztori eredetileg Voltaire-től származik, majd aztán Alexandre Dumas örökítette meg egy regényében, hogy végül több modern film is szülessen róla. XIV. Lajos parancsa értelmében állítólag egy arcát elfedő, vasból készült maszkot viselő fiatal férfit szállítottak a legnagyobb titokban a Földközi tengeren található Szent Margit szigetére.

Az álarcos férfit az elbeszélés szerint 1661-ben, nem sokkal Mazarin halála után vetették börtönbe. Arányos termetű, nemes kiállású fiatalember volt, az őrök tisztelettel bántak vele, de a parancs úgy szólt, hogy ha arcát felfedi, meg kell ölniük. A foglyot személyesen a börtönigazgató látta el, és soha senki nem találkozhatott vele. 1690-ben a legnagyobb titokban szállították át Párizsba, a Bastille épületébe, ahol továbbra is viselte az álarcot. Senki nem láthatta még 1703-ban bekövetkezett halálában sem.

Könnyű volna mindezt a francia királyság intézményével ellenséges, és Lajos emlékét befeketíteni vágyó Voltaire fantáziájának számlájára írni, de a helyzet az, hogy néhány teljesen hiteles történelmi forrás is alátámasztja az álarcos fogoly létezését, bár arról folyik némi szakmai vita, vajon mennyire lehetett vasból az a bizonyos álarc (egy nehéz vasálarc ugyanis hamar kisebesítené hordozója arcát, aki nem sokkal később vérmérgezésben elhunyna.)

De ki játszhatott olyan különleges szerepet Franciaország politikai életében, hogy arcának látványa veszélyt jelentett az uralkodóra, mégsem volt vállalható megoldás, hogy egyszerűen eltegyék láb alól? Elegáns viselkedése, és kezelésének módja egyaránt előkelő emberre utal, de bebörtönzésének idején senki jelentős személyiségnek nem veszett nyoma az országban.

A titokzatos rab személyazonosságáról számos teória született. Talán Ausztriai Anna házasságon kívüli gyermeke volt esetleg éppen attól a Mazarintől, akivel rejtjelezett leveleket váltott - amint egy korábbi posztban írtam. Vagy a királyné korántsem volt hűtlen, és a Vasálarcos nem annyira XIV. Lajos törvénytelen féltestvére volt, mint inkább a legtörvényesebb, de kinézetre azonos ikertestvére, akit könnyű lett volna kicserélni egy összeesküvés során az uralkodóra. Vagy talán ki is cserélték, és akkor a Vasálarcos maga, XIV. Lajos. Vagy Vermandois hercege. Vagy Monmouth grófja. Vagy Francois de Beaufort. Vagy Nicolas Fouquet. Vagy egy másik férfi. Vagy nem is férfi, hanem egy nő.

Bár jelöltekben sosem volt hiány, a 19. század végén Etienne Bazeries őrnagy (1846-1931) új megoldással jelentkezett. Az őrnagy nem akárki, nevét érdemes megjegyeznie minden titkosírás történet iránt érdeklődőnek. Bazeries-nek sikerült ugyanis feltörnie a Napkirály híres, 590 elemből álló, szótagokat titkosító kódrendszerét, amit a híres matematikus-kriptográfus, Antoine Rossignol (1590-1673) tervezett. A rendszert kétszáz évig senki nem tudta megfejteni, nem véletlenül kapta a „Grand Chiffre” (Nagy Rejtjel) elnevezést.

Bazeries őrnagy úgy gondolta, a Vasálarcos rejtélyéről kriptológiai eszközökkel lehet lerántani a leplet. Megtalálta XIV. Lajos egy levelét, amelyet egy hadvezérének, Nicolas de Catinat-nak küldött, és amelyben szó esett a király parancsára letartóztatandó Bulonde tábornokról. A letartóztatás oka prózai volt, Bulonde tábornok egy gyáva és sikertelen hadi akciójával váltotta ki a Napkirály dühét. A tábornokot az uralkodó elzárásra ítélte, éjjel börtöncellában, nappal pedig a börtönerődben, sosem nélkülözve egy "330. 309."

Mit jelenthet ez a két kódszám? Bazeries szerint a második egyszerűen a mondat végét jelző pont, az első viszont azt jelenti, hogy maszk. Az izgalmas feltételezést igen nehéz bizonyítani, különösen, mivel Catinat levelezésében összesen mintegy tizenkétezerszer szerepel valamilyen kódszám, de ez a kettő kizárólag itt fordul elő. Nem vagyunk tehát abban a helyzetben, hogy megfigyeljük, hogyan viselkednek a kódok más szövegkörnyezetben, így nagyon nehéz lenne megítélni, hogy éppen azt jelentik, amit Bazeries szerint jelentenek.

A híres amerikai titkosírás-történész, David Kahn komoly erőfeszítést tett, hogy a kor titkosírástáblázatait átvizsgálva az adott rejtjelkulcs nyomára jusson, abban a reményben, hogy aztán a táblázatból egyszerűen kikeresve a 330 és a 309 jelentését pontot tegyen az ügy végére. A Párizs határában lévő Vincennes-i kastély levéltárába vezető kutatóútja azonban nem bizonyult sikeresnek, XIV. Lajos és Catinat kódtábláját nem találta meg. Hogy a Vasálarcos Bulonde volt-e, vagy valaki más, ma is nyitott kérdés. Továbbra is rejtély, ki lehetett olyan különös, fenyegető kapcsolatban a francia királyi családdal, hogy élhetett ugyan, de csak maszk mögött. Jó eséllyel ez egyike lesz azon történeteknek, amelyek igaz megoldását sohasem fogjuk megtudni. Mindenesetre, aki francia katonai levéltárakban bogarászik, ne feledkezzen meg e témáról, fél szemmel mindig figyelje, nem talál-e olyan kódtáblázatot, amelyben éppen a 330 és a 309 szerepel!

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr205723475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása