Slendrián rejtjelezők

2014.11.04. 21:15

II. Rákóczi Ferenc titkosírástáblái a kor legfejlettebb kódolási módszerét követték. De hiába a fejlett technológia, ha a felhasználó nem teszi meg a szükséges óvintézkedéseket, túl lazán veszi a szabályokat, és például nem cserél kódtáblát megfelelő időközönként.

A kriptográfia-történet általános tapasztalata, hogy rejtjel rendszereket nem azért sikerül feltörni, mert gyengék, hanem azért, mert hanyagul, hibásan vagy a rendelkezésre álló lehetőségeknek csak egy részét használva alkalmazzák őket. A magyarországi források számos közvetlen és közvetett információt tartalmaznak arra nézve, mennyire voltak a rejtjelezők tisztába a sifrírozott tartalomra leselkedő veszéllyel, mennyire igyekeztek megóvni a titkosírásukat a lelepleződéstől, mennyire tették ellenállóvá, mennyire számítottak kódtörők támadására. A forrásokból kinyert információ azonban rendkívül ellentmondásos.

Rákóczi egyik kedves követe, Pápai János, a csak részben baráti Konstantinápolyban képviselte a fejedelmet. 1706 folyamán több tucatnyi, majdnem teljesen titkosított levél sifrírozásához egy olyan táblát használt, amely fontossága okán több példányban is fennmaradt a fejedelem titkos archívumában és a Ráday levéltárban egyaránt. Ha megnézzük a levélcsomagot közelebbről, azt látjuk, hogy három levél majdnem azonos számkombinációval kezdődik. A csomag következő levele tizenkét A4-es oldalra rúg, az azt követő, gyakorlatilag teljesen titkosított levél tizenhárom oldalas. Azaz, ha egy török kódfejtő történetesen kezébe kaparintotta volna a levelezést, bőséggel lett volna alapanyaga ahhoz, hogy a megfelelő elemzéseket elvégezze, és szabályosságokat, a kódfejtéshez oly fontos ismétlődéseket is könnyen azonosíthatta volna. Pápai nem csupán akkor használta ezt a táblát, amikor a fejedelemnek írt, hanem akkor is, amikor Vay Ádám volt a levelezőpartnere. Ragaszkodása e clavishoz 1707-ben, majd 1708-ban is kitartott. A következő és az azutáni évben kétszer is Nándorfehérváron majd még egyszer Konstantinápolyban találjuk Pápait, a diplomáciai környezet változása azonban nem vonta maga után a kódtábla változását, ugyanazt a clavist, amit Konstantinápolyban 1706 óta használnak, alkalmazzák Nándorfehérváron 1709-ben legalább egy-két levél majd 1710-ben Nándorfehérváron és Konstantinápolyban vagy harminc levél erejéig.

A legkevésbé sem volna meglepő, ha a törökök megállították, és lemásolták volna leveleit. Márpedig, ha gondosan összehasonlították volna három egymást követő levelét, amelyekről mi ma a megfejtés birtokában tudjuk, hogy a „Kegyelmes Uram” megszólítással kezdődnek, bizonyára ők is felismerték volna, hogy a levélkezdő számkombinációk majdnem teljesen megegyeznek, és bizonyára azt sem esett volna nehezükre kitalálni, vajon mit jelenthetnek.

Ke.   gy.  el.  me.  s.   Ur. am.

133. 39. 32. 273. 80. 205. 61

C.Kov.02.1.JPG

Ke.   gy.         el.  me.  s.     Ur.   am.

133. 39. 364. 32. 273. 308. 205. 61

C.Kov.05.1.JPG

Ke.   gy.  el.  me.  s.   Ur.   am.

133. 39. 32. 273. 80. 205. 61

C.Kov.06.JPG 

Ke.   gy.  el.  me.  s.    Ur.  am.

133. 39. 32. 273. 80. 205. 61

C.Kov.07.JPG

 

Ennek az eljárásnak márpedig – ismételjük – nem az a veszélye, hogy az ellenfél megtudja, a levél a fejedelemnek szólt, mert ezt nyilván korábban is tudta, hanem az, hogy a feltört szövegrész segítségével a siker reményében támadhatja meg a rejtjelszöveg többi, értékesebb és bizalmasabb részét.

Ugyanez a veszély jelentkezik, ha valaki gondosan összehasonlítja Rákóczi lengyel levelezőpartnereivel folytatott gazdag korrespondenciájának egyes leveleit. Az anyag körülbelül száz titkosított, francia nyelvű levelet tartalmaz 1704-1706-ből. A levelek titkosítása egyaránt a francia követekkel használt táblák szerint történt – ezek a maguk négyszázötven kódjelével a szabadságharc legkidolgozottabb táblái közé tartoztak. Hiába azonban a fejlett módszer, a levelek közül ugyanis negyven kezdődik majdnem azonos módon, az „a Danzik, le 20 Février, Monsieur” rejtjelezett formájával (amelyben természetesen a dátum változik).

100_4092.JPG

Az egyes számkombinációk – homofonikus kulcs lévén – eltérnek ugyan, az anyag azonban kellően gazdag ahhoz, hogy egy ellenséges ügynök figyelmes vizsgálattal az egymásnak megfelelő szótagokat és betűket jelentő számokat helyesen azonosítsa. Még a nullitások sem fogják nagyon zavarni, azokat ugyanis a levélíró majdnem mindig a sor végére szúrta be. Ilyen hanyag használat mellett hiába homofonikus a rendszer, és hiába rejti Rákóczi saját személyét a leveleiben Nathanaél Sylver vagy Pompeio Cesoni álnevek mögé, üzenetei könnyen lelepleződnek.

Slendrián rejtjelezőkről ebben a cikkben találhatóak további érdekes részletek.

Kövess a Facebookon, hogy értesülj a legújabb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr586852633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása