Bizonyára nincs még egy olyan megfejtetlen ókori írásemlék, amelyik annyira ismert és népszerű volna, mint a Phaisztoszi korong. Ernst Doblhofer, akinek az ókori írások megfejtéséről szóló könyve e tárgyban tulajdonképpen az egyedüli magyar nyelven, a következő jellemzést adja róla a krétai írásokról szóló fejezete végén:

 

... Az ember szemét mind a két lapja önkéntelenül is megragadja, és nézése nemcsak új értelmezési kísérletekre csábít, hanem még a laikust is – minden spekulációtól mentesen – igazi művészeti élvezetben részelteti, de a jelek némák maradnak, bármennyire beszédesnek tűnnek is az első pillantásra.

Azok számára, akik kombinációs tehetségüket, éleselméjűségüket és szerencséjüket ezen akarják kipróbálni, a korong mindkét lapját lerajzoltattuk.” (Ernst Doblhofer: Jelek és csodák. Letűnt írások és nyelvek megfejtése, Gondolat, Budapest, 1962, 290. o.)

 

A Phaisztoszi korong itt lényegében úgy jelenik meg, mint egy újság rejtvény-melléklete, amihez csak általános intelligencia és egyszerű kombinációs készség szükséges; nem véletlen, hogy e poszt szerzője is ennek a „felszólításnak” a hatására kezdett el foglalkozni először a Phaisztoszi koronggal, majd a krétai írásokkal, végül a többi még megfejtetlen ókori írással.

Furcsa módon ez a megközelítés egyszerre igaz is, meg nem is. Igaz, mert a korong írása annyira egyedi, annyira kívülálló az ismert ókori írásemlékek között, hogy lényegében nincs különbség a szakavatott tudósok és a témában teljesen járatlan laikusok megfejtési kísérletei között, mivel egyetlen értelmezést sem lehet igazolni mindaddig, amíg egy újabb hasonló írásemlék elő nem kerül. A korong megszámlálhatatlan megfejtési kísérlete tehát elvileg egyenlő esélyekkel áll azon a „rajtvonalon”, ahol a „pisztolylövést” egy újabb lelet előkerülése jelenti.

Hamis azonban azért, mert az értelmezések ellenőrizhetetlensége ellenére sem lehet bármelyiket potenciális megfejtésnek tartani. A Phaisztoszi korongnak ugyanis régészeti, történeti (nyelvészeti) kontextusa van. A bronzkori Krétán „került elő”, egy lineáris A írású agyagtábla töredékeivel együtt, azokat az értelmezési kísérleteket tehát, amelyek pl. finnül vagy szlávul (ez itt most nem egy rossz tréfa, ilyen megfejtések valóban születtek) próbálják meg elolvasni a korong szövegét, nagy valószínűséggel eleve kizárhatjuk az „indulók” közül. 

 1_1.jpg

 

1_2.png

 

Megkerülhetetlen tehát, hogy mielőtt bármiféle megállapításokat teszünk a koronggal kapcsolatban, ne ismertessük az előkerülés környezetét, annál is inkább, mivel ezáltal újabb, szintén megfejtetlen írásokat (vagy pontosabban értelmezetlen nyelveket) szükséges tárgyalnunk.

A bronzkori Kréta írásai Athur Evans ásatásai nyomán kerültek napvilágra, aki azokat tipológiai alapon négy változatba sorolta. Megkülönböztetett alapvetően egy képszerű jeleket használó írást, amelyet – mivel a jelei egyrészt emlékeztettek az egyiptomi hieroglif írásra, másrészt pedig megalkotásuk kézenfekvően az egyiptomi írás hatására utal – (krétai) „hieroglif” írásnak; valamint egy egyszerűbb, vonalas - lineáris – jeleket alkalmazót, amit „lineáris”-nak nevezett el. Mindkettőt további, A és B variánsokra osztotta.

 

2_1 hieroglif A.jpg2_2 hieroglif B.jpg

2_3 hieroglif lináris átmenet.jpgA lineáris írásfajták közül a B variánst 1952-ben egy angol építésznek, Michael Ventrisnek – bravúros módon, kétnyelvű felirat nélkül (ld. Rosette-i kő) sikerült megfejtenie, és erről kiderült, hogy az a görög nyelv egy korai változatával íródott (a megfejtés története magyarul is megjelent: John Chadwick: A lineáris B megfejtése, Gondolat, Budapest, 1980). A kutatás természetesen rögtön megpróbálta az A variánst (ami lényegében csak stílusában tér el a B-től) is értelmezni, azonban erről kiderült, hogy nem görögül, hanem valószínűleg a krétaiak ismeretlen nyelvén íródott, ami a mai napig megfejtetlen (pontosabban értelmezetlen, mivel olvasni lényegében lehet).3_1 lineáris B.jpg

  3_2 lineáris A.jpg

A történeti kutatás már a megfejtés előtt valószínűsítette, hogy a Cipruson, a görög ABC írással azonos korban használt szótagírás, amelyet egy föníciai-ciprusi kétnyelvű szöveg alapján George Smith már 1872-ben görög nyelvre fejtett meg, rokona lehet a krétai írásoknak.

4 ciprusi szótagírás.jpg

Bizonyos régészeti leletek arra utaltak, hogy a ciprusi szótagírásnak már a bronzkorban is voltak előzményei, amelyek talán a krétai írásokból származtak, s mindezek alapján az írásemlékeket „ciprusi-minoszi” néven kezdték el emlegetni. A szórványos leletek azonban nem járultak (nem is járulhattak) hozzá a lineáris B megfejtéséhez, a ciprusi szótagírás és a lineáris B között pedig lényegesebbnek látszottak a különbségek, mint a hasonlóságok. A „ciprusi-minoszi” írás emlékei nagyobb számban éppen a lineáris B megfejtése után kezdtek el felbukkanni, s köztük most már olyan leletek is, amelyek egyértelművé tették az írás krétai leszármazását.

Bizonyítottan egyetlen íráscsaláddal van tehát dolgunk, amelynek két legkésőbbi variánsát megfejtették (mindkettőt görögre), elvileg tehát nincs más dolgunk, mint a megfejtett hangértékek alapján visszakövetkeztetni a korábbi, nem görög nyelvű írások szótagjeleit, s elolvasni végre a „ciprusi-minoszi” és a krétai hieroglif írás jeleit. A képlet elvileg egyszerű, gyakorlatilag azonban a kutatás e téren mégis egy helyben toporog.

Ebben a tekintetben talán valamivel előrébb tart a krétai íráscsalád értelmezése. A hieroglif A – hieroglif B – lineáris A – lineáris B átmenet legalábbis jobban követhetőnek tűnik, és a (krétai) hieroglif írás jeleinek azonosítása (az eredeti hangértékek tekintetében) talán hamarosan egyértelművé válik.

A „ciprusi-minoszi” szótagok hangértékeinek azonosítása kevésbé kézenfekvő.

Ami az írástechnikát illeti, a krétai írások esetében (talán az egy lineáris B kivételével) a jelek alakjai alapján valószínűsíthető, hogy a jeleket eredetileg általában írószerszámmal, festékanyaggal vitték fel valamilyen korhadó íráshordozóra (bár természetesen éppen ezek az emlékek nem maradtak ránk) – tehát tulajdonképpen az „egyiptomi paradigmát” követve; Cipruson azonban a „mezopotámiai paradigma” alapján valószínűleg mindent agyagba írtak. Legalábbis erre lehet következtetni a „ciprusi-minoszi” jelek „szétesettsége” alapján: ha valakinek egy folyamatos vonalakból álló jelhalmazt kell kizárólag agyagba írva reprodukálnia, a jelek – csakúgy mint az ékírásnál – előbb utóbb rövid, vízszintes, függőleges vagy ferde vonalkákká (de inkább benyomkodásokká) fognak egyszerűsödni, „szétesni”.

 

5_1 ciprusi_minoszi.jpg

5_2 ciprusi_minoszi.jpg

A klasszikus ciprusi szótagírás (vagy ciprusi C) jelalakjai azonban újabb változást mutatnak: a jelek ismét összefüggő, egymást metsző folyamatos vonalak; tehát a ciprusi íráskultúra ismét vált egyet, egy újabb korszakos tendenciát követ, a föníciai és görög írástechnikát. Valószínűleg emiatt annyira nehéz azonosítani a „ciprusi-minoszi” jeleket egyrészt a krétai, másrészt a klasszikus ciprusi szótagírás „szorításában”. Pedig a ciprusi-minoszi írás kínálja az egész íráskörből a legösszefüggőbb, leghosszabb, legfolyamatosabb írásemlékeket. Ezeknek a viszonylag hosszú szövegeknek az értelmezése még tartogathat meglepetéseket a kutatás számára.

Mielőtt visszatérnénk a Phaisztoszi koronghoz, meg kell még említenünk azokat a krétai és ciprusi feliratokat is, amelyek olvasható írással (görög ABC ill. ciprusi szótagírás) tartalmaznak nem görög szövegeket. A kutatás ezeket eteokrétai ill. eteociprusi feliratoknak nevezi. A kifejezés Homérosztól származik, aki ezt írja Krétáról:

 

Van bizonyos Krété, sziget ez, közepében a borszín
tengernek, szép dús partját a habok körülöntik;
rajta kilencven város, azokban számtalan ember.
Nyelve kevert: mindnek más és más: ott az akhájok,
ott a vitéz ős-krétaiak, s ott él a küdón nép,
s három dór törzs, isten-szülte pelaszgoszok is mind.”

(Homérosz: Odüsszeia, XIX. ének 172-177., ford.: Devecseri Gábor)

 

Az „ős-krétaiak” helyén a görög Ἐτεόκρητες áll, a görög eteosz pedig 'igazi, valódi' jelentésű.

Az i. e. III. sz-i Naukratiszi Sztaphülosz szerint az eteokrétaiak (délen) és a küdónok (nyugaton) valószínűleg őslakók, a többiek bevándorlók, az eteokrétaiak városa Praszosz, és itt van a diktéi Zeusz temploma (idézi Sztrabón: Geógraphika, Gondolat, Budapest, 1977, X.4.6.). Miután a kelet-krétai Praiszoszban ismeretlen nyelvű, görög írású felirattöredékek kerültek elő, a kutatás ezek nyelvét eteokrétainak nevezi. (A szintén kelet-krétai Dréroszban is előkerültek ismeretlen nyelvű feliratok, Pszükhroban pedig egy ismeretlen nyelvű felirat, lineáris A (szerű) jelekkel együtt, egyesek szerint ez azonban hamisítvány.) Az eteokrétaiak Diodórosz Szikulosz (i. e. I. sz.) idézte hagyomány szerint is a sziget legrégebbi őslakosai (Bibliothéké V, 64, 1).

 

6 pszükhroi eteokrétai.jpg

A küdónok és az eteokrétaiak mellett azonban még talán az itt pelaszgosz néven említett nép is lehet helyi eredetű. A Bibliában többször is említenek egy olyan hagyományt, mely szerint a filiszteusok Káftorból származnak (Ámós 9:7, Jeremiás 47:4, vö. még Móz. I. 10:14 és Móz. V. 2:23), bizonyos megalapozottnak tűnő feltételezések szerint pedig ez az elnevezés Krétát takarta. A pelaszg és filiszteus név összevethető egymással, a filiszteusok pedig valóban az égei térségből származó kerámiát (ún. LH - Late Helladic - IIIC) használtak. (Mind a pelaszg-, mind a filiszteus-, mind pedig a Káftor-kérdés hihetetlenül összetett, azonban ezek részletes tárgyalása nagyon messze vezetne eredeti témánktól.)

Ezzel tehát már háromra emelkedett volna a Krétán egykor élt népek száma, amelyhez azonban Hérodotosz („a történetírás atyja”) további kettőt tesz hozzá. Szerinte ugyanis Kisázsia Krétához legközelebb eső partvidékén két nép is a szigetről származik: a lükiaiak (I. 173., VII. 92.) valamint a kaunosziak (I. 172.). Ez utóbbi nép a káriai Kaunosz városának lakóit takarja, akiket a káriai származású (azaz a helyi viszonyokat jól ismerő) Hérodotosz a szokásaik miatt azonban elkülönít a károktól.

Mindezek közül a nyelvek közül a tudomány a lükiait és a kárt a hettitával rokon ún. luwi csoportba sorolja. Leonard Robert Palmer ("Luvian and Linear A". Transactions of the Philological Society 1958, 57: 75–100.) direkt kapcsolatot feltételezett a luwi és a lineáris A nyelve közt, véleménye azonban nem talált osztatlan egyetértésre. Az eteokrétai feliratokat elemző Yves Duhoux szerint (L’étéocrétois, Amsterdam, 1982) a praiszoszi feliratok és a lineáris A közt fonetikai és morfológiai különbségek vannak, és a kettő közti kapcsolatot kizárja. A küdónok és a filiszteusok nyelvéről pedig semmit sem tudunk.

Hogy az ókori hagyományok mennyire megbízhatóak, az nagyon is kérdéses. Mindenesetre az is elképzelhető, hogy nem is csak egyetlen nyelvet beszéltek a minoszi Krétán, a lineáris A feliratok elemzése azonban mindeddig nem mutatott ki lényeges különbségeket az egyes feliratok nyelve közt.

Az „etokrétai” elnevezés mintájára nevezi a kutatás a ciprusi Amathuszban és környékén előkerült, ismeretlen nyelvű, ciprusi szótagírással írt feliratokat eteociprusinak. Az egyik amathuszi felirat kétnyelvű, görög ABC-vel írt felirat kíséri, ez azonban sokkal rövidebb, s így az értelmezést nem viszi előrébb. Hogy Cipruson milyen nyelvet beszéltek eredetileg, arról tudomásunk szerint nem maradt fenn ókori hagyomány, jóllehet Amathusz népét őslakosoknak tartották (Pszeudo-Szkülax 103.). Természetesen itt is elképzelhető, hogy az Amathusz környéki „eteociprusi” szövegek mindössze egy regionális nyelv emlékei, és semmi közük sincs az ismert ciprusi-minoszi feliratok nyelvéhez. Addig azonban, amíg ezeket nem tudjuk elolvasni, abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán ezek mindegyike ugyanazon a nyelven íródott-e?

A legáltalánosabb vélemény szerint a krétai és a ciprusi feliratok olyan ismeretlen nyelveket takarnak, amelyeket a térség indoeurópai és sémi nyelvű térhódítása előtt beszéltek (bár láttuk, hogy indoeurópai elképzelés is létezik, Cyrus H. Gordon pedig a sémi értelmezés híve, ld. Forgotten Scripts, 1982, Basic Books, New York). A Földközi-tenger térségében számos besorolhatatlan nyelvű népről tudunk a klasszikus híradások alapján, s ezeknek az emlékeit, vagy maradványait a modern nyelvtudomány is igyekszik kikövetkeztetni. Logikusnak tűnhetne pl. hogy a Földközi-tenger térségében nagyobb nyelvcsaládok léteztek, és hogy ilyen megfontolás alapján pl. a krétai és a ciprusi nyelv is rokonságban állhatott. Ez magyarázatot adhatna arra is, hogy Cipruson miért éppen egy krétai eredetű írásrendszert kezdtek el használni, jóllehet földrajzi helyzete pl. sokkal inkább a hettita vagy elő-ázsiai írásrendszerek átvételére predesztinálhatta volna az ott élő lakosságot.

Másfajta logikai megfontolások viszont éppen ellenkezőleg, arra utalnak, hogy a két sziget nyelve különböző lehetett. A két görög írás, a lineáris B és a klasszikus ciprusi szótagírás hangkészlete és olvasási szabályai ugyanis kisebb eltéréseket mutat. A lineáris B-vel szemben a ciprusi nem különbözteti meg a t- és d- hangokat, valamint a k- és q- hangokat, a lineáris B viszont a ciprusival szemben az r- és l- hangokat, valamint nem ismeri a x- hangsort. A lineáris B a zárt szótagok második mássalhangzóját (és így például a jellegzetes görög -sz és -n végződéseket) többnyire nem írja ki, míg a ciprusi az ékíráshoz hasonlóan lényegében minden mássalhangzót kiír, még ha ezzel nem hangzó magánhangzók sokasága is kerül a szavakba (pl. az -sz végződés többnyire '-sz(e)'-ként).

 7_1 lineáris B.jpg

 

 7_2 cypriot.jpg

Mivel az írásokat átvevő görög nyelv lényegében mindkét helyen azonos volt, nincs értelme a különbségeket az átvétel különböző helyével és idejével magyarázni. Logikusabbnak tűnik azt feltételezni, hogy ezek a szabályok és hangkészleti jellegzetességek az átadó nyelveket – tehát a lineáris A-t és a ciprusi-minoszit jellemezték. Ha azonban ilyen különbségek voltak az eredeti krétai és ciprusi nyelvek közt, kétségeink támadhatnak a feltételezett rokonságukat illetően is.

Miután röviden megpróbáltuk összefoglalni a Phaisztoszi korong előkerülésének történeti hátterét, térjünk végre vissza ehhez az izgalmas írásemlékhez!

A képszerű jelek bizonyos mértékben emlékeztetnek a krétai hieroglif írásra, de legalább annyira a hettita hieroglif írásra is. A már idézett Ernst Doblhofer szerint „A lelet finom agyagjáról egyes szakértők azt mondották, hogy nem krétai eredetű.” (i.m. 288. o.). A krétai eredetet azonban valószínűleg megerősíti egy másik különleges lelet, az Arkalochori barlangban talált bronz votív kettősbárd felirata. Ugyanebben a barlangban további kettősbárdokat is találtak, amelyek közül kettőn (ugyanaz a) lineáris A felirat olvasható.

Az Arkalochori bárd felirata szintén emlékeztet a krétai hieroglif írásra, de a Phaisztoszi korong jeleire is (egyesek szerint ez utóbbival azonos is). Különösen annak a két jelnek a hasonlósága meggyőző, amelyik a Phaisztoszi korongon a leggyakoribb, de egyébként is rögtön feltűnik: ez a szokatlan hajviseletű vagy fejdíszű fejet ábrázoló jel.

 

 8_1 arkalochori_axe.gif

 

 8_2 lin A axe.jpg

 

 

 

 

 

További érv lehet a krétai eredetre, hogy szórványosan ugyan, de a lineáris A írást is írták spirális irányban.

9_1.jpg9_2.jpg

 

A korong jeleinek száma, függetlenül attól, hogy milyen írásból származtatjuk, arra utal, hogy szótagírással lehet dolgunk (ABC íráshoz túl sok, logografikus (szó-) íráshoz túl kevés).

10 Phaisztoszi-korong.jpg

Legjobban az mutatja, mennyire korlátozva vagyunk egy egyedülálló írásemlék értelmezésében, hogy még azt sem tudjuk ellenőrizni, vajon milyen irányban kell olvasni a Phaisztoszi korongot. Még ilyen alapvető kérdésben sincs egyetértés ugyanis a kutatók között, és mindkét tábor meggyőző érveket tud felsorakoztatni a maga igazának bizonyítására.

Az bizonyos, hogy a spirális vonalat kívülről befelé húzták meg, az írás irányát illetően ez azonban nem feltétlenül mond lényegeset. A korong közeli vizsgálata, a javítások és törlések felfedezése is ezt az irányt látszik megerősíteni. Az is kétségtelen, hogy az élőlények mind kifelé „néznek” a korongon, márpedig mind az egyiptomi, mind a hettita hieroglif írásban az élőlények a sor kezdete felé „néznek”. Az is bizonyos, hogy a különös fejdíszű fej az Arkalochori bárdon szókezdőnek tűnik, s ha ezt a rokonságot komolyan vesszük, a jelnek a Phaisztoszi korongon is szókezdő pozíciót kell tulajdonítanunk.

A balról jobbra (azaz belülről kifelé) haladó írás bizonyítéka lehet pl. az, hogy a krétai írások iránya is ilyen. Az írást közelről vizsgálók észrevételeivel szemben puszta ránézésre is megállapítható, hogy ahol jeltorlódás van egy cellában, ott a jelek a jobb oldalon torlódnak össze, nem pedig a balon (ld. A3 és A27). További lehetséges érv, hogy bizonyos cellák bal oldali jelei alatt egy ferde vonás található, ami feltehetőleg a szöveg további tagolását jelzi (pl. mondatok kezdetét). Bár ugyanilyen funkciójú jel az egységek végén is elképzelhető, a balról jobb fele tartó, s többször a jelek bal oldalán induló vonás sokkal inkább ezt az írásirányt valószínűsíti (fordított irány esetén a jel „kifelé” mutatna).

Van tehát egy írásunk, amelyről még azt sem tudjuk biztosan megmondani, milyen irányban kell olvasni, nem tudjuk, honnan származik – azaz milyen nyelvet keressünk mögötte, de még ha valószínűsítjük is, hogy krétai eredetű, egy olyan nyelvet kellene segítségül hívnunk a megfejtéshez, amit nem ismerünk (lineáris A, krétai hieroglif írás, eteokrétai nyelv).

Mégis, akkor hogyan próbálkoztak azok, akik eddig kísérletet tettek a megfejtésre? Én magam alig néhány megfejtési kísérletet ismerek, ezek alapján azonban (amennyiben kizárjuk az ideografikus értelmezési kísérleteket, ahol a jel alakja ad kulcsot a jelentéséhez) kétféle módszerrel találkoztam. Az egyik az, hogy feltételezzük, hogy a jelek valamelyik ismert írásból származtathatók, s a vélt hasonlóság alapján határozzuk meg az egyes jelek hangértékét. Néhány egyértelmű egyezésen túl azonban ez a módszer az interpretátor megérzéseire és engedményeire alapozódik.

A másik lehetőség az akrofonikus elv alkalmazása a megfejtésben. A jelekről feltételezzük, hogy hangértékük az a szótag lesz, amelyikkel a jel fogalmát jelölő szó kezdődik. Ez a módszer azonban önkényes megállapításokon alapul, és ez nem csak a nyelv kiválasztására igaz, hanem a jelek fogalmi jelentésének meghatározásaira is, és könnyen belátható, hogy ezzel gyakorlatilag bármilyen nyelvre elkészíthető a megfejtés. Az akrofonikus elv természetesen érvényes is lehet az írásra, azonban ez inkább csak utólagos igazolást adhat egy más módszerrel történő megfejtés helyességére.

Bosszantó, de aligha tehetünk tehát mást, mint hogy várjunk újabb leletek előkerülésére.

Évekkel ezelőtt saját megfejtési kísérletem is volt, ha ez egyáltalán annak nevezhető. A feltételezésem az volt, hogy a Phaisztoszi korong tulajdonképpen egy lineáris A korabeli titkosírás, azaz minden szótagjelhez egy új, képszerű alakot rendeltek, amelyhez az inspirációt a krétai hieroglif írás adta. Akkori írásomban mindössze annyit tettem, hogy a Phaisztoszi korongon előforduló prefixumokat és szuffixumokat (az írás irányát a feltételezésem értelmében természetesen balról jobbra tartónak véltem) összevetettem a lineáris A feliratokon (gyakorlatilag csak a Hagia Triada-i táblákon) előfordulókkal, azaz nem hasonlósági, hanem kvázi nyelvtani alapon próbáltam meg az írás rendszerébe behatolni. Több szót nem is érdemes erre vesztegetni, hiszen aligha vethető össze a gazdasági táblák szókincse (de valószínűleg még a teljes lineáris A korpuszé sem) a Phaisztoszi korongon lévő folyamatos szövegével.

A Phaisztoszi korongról alkotott elképzelésem azonban ettől még nem sokat változott. Ma inkább úgy vélem, hogy elsősorban nem is a titkosítási szándék munkált az írás megalkotójában, hanem inkább egyfajta archaizálásként akarta feleleveníteni a korábban használt képírást, amelyet feltételezésem szerint az átlagos íráshasználó ekkoriban már nem értett (Krétán minden jel szerint nem élt együtt úgy a korai képírás az ebből kialakult kurzív írással, mint Egyiptomban a hieroglifikus és a hieratikus vagy a démotikus írás). Ebben az esetben persze valószínű lenne, hogy a jeleket a lineáris A jeleihez való hasonlóság alapján alkották meg, azonban ez nem feltétlenül törvényszerű.

Ugyanilyen elven létrehozott írásnak tartom az Arkalochori bárd feliratát is, amelynek azonban nem feltétlenül kell közvetlen kapcsolatban állnia a korong jeleivel. Míg a Phaisztoszi koronggal együtt talált lineáris A táblatöredék feliratának azonban bizonyára semmi köze sincs a Phaisztoszi korongéhoz, addig a kapcsolat nagyon is valószínűnek látszik az Arkalochori bárddal együtt talált lineáris A felirat esetében (mindegyik bárdot ugyanolyan szándékkal helyezhették el a barlangban). Ez utóbbi első három jele ugyanis megjelenésében könnyen összevethető a „képírásos” bárd feliratának bal oldali oszlopán szereplő első három jellel, az első, harmadik és negyedik lineáris A jel pedig a középső oszlop utolsó három jelével.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kripto.blog.hu/api/trackback/id/tr986013138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csan2 2014.05.22. 12:43:43

CHRISTOPHER KNIGHT ES ALAN BUTLER Szupercivilizáció könyvében bizonyítják, hogy a korong naptárként is használható.

Ezt megerősíti az újabb matematikai igazolás, mely szerint korongnak Hold- és napév szerinti naptár funkciója sokkal sokrétűbb, mint az a téma felvetői is gondolták.
A naptár funkciót szolgálja többek között a 119 és a 123 rejtélyes ábra, azok 30, valamint 31 csoportja és a spirálok legvégén található pontok. A naptár funció rövid és könnyen megérthető leírása az alábbi oldalon:

www.naput.hupont.hu/54/phaisztoszi-korong-iresz

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2014.12.28. 16:48:20

Mellár Mihály, Ausztráliában élő matematikus megfejtette. Szerinte mássalhangzó írás. Megadja a kódtáblát, a szabályokat, így bárki ellenőrizheti a megfejtését.

osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=base_topics&file=lista&topics=kretakepirasa

hazati 2016.06.25. 05:38:13

@rdos: Mellár Mihály megfejtési kísérlete hibás. Összesen 2 képjelet határozott meg jól. A teljes szöveget el tudom olvasni, mindkét oldalon. Talán egyszer majd publikálom, hogy ne vigyem magammal a sírba ezt a tudást. A fenti ábrák közül még háromnak ismerem a feloldását. Csak annyit mondhatok, hogy ezzel darázsfészekbe nyúltam, de sajnos ma Magyarországon bizonyos okok miatt nem az igaz történelem megismerése a cél.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2016.06.26. 07:04:37

@hazati: Nem akarnék belekotyogni, meg aztán a Te dolgod. Ha ismered a szerinted jó megfejtést, azt azért közölni - publikálni - közkinccsé tenni kellene. Téged is véd.
süti beállítások módosítása