Kiváló összefoglalás jelent meg Deák Vera tollából a Média 2.0-án a kripto-blog bemutató előadásáról, amely a Kutatók Éjszakáján hangzott el telt ház (pontosabban: telt könyvtár) előtt.

Ha visszanézzük a kripto-blog posztjait, elsősorban történeteket, rejtélyeket és történelmi ismereteket látunk. Rejtvények, megoldásra váró feladatok is felkerülnek, amelyekre a blogszerző izgatottan várja a válaszokat. Itt az idő azonban, hogy egy nagyságrenddel interaktívabbá váljunk!

1906-ban egy Sidney-től északra eső helységből, Winghamból képeslap érkezett az onnan húsz mérföldre fekvő Tinonee-be. A lap elülső oldala a Sidney-ben található Manly beach nevű partszakaszt mutatja, a postabélyegző pedig New South Wales postahivataláé. A mindennapi levelezőlap akkor válik érdekessé, ha megfordítjuk.

A hátulján ugyanis, ahogy az Ausztrál Postatörténeti Társaság (igen, van ilyen!) weboldala beszámol róla, számok és betűk sorát látjuk, nyilvánvalóan valamiféle alfanumerikus kódot.

Rákóczi Ferenc hosszúra nyúlt levelében így szabadkozik a francia követnek, Bonnac márkinak 1708 tavaszán:

Rövidebbre fogom levelemet, hogy ne olvassa ugyanolyan unalommal, mint amilyennel titkára megfejti a clavist, tekintve, hogy látszólag apróságokról van szó.

A megjegyzésből két dologra következtethetünk a rejtjelhasználattal kapcsolatban. Az egyik, hogy a sifrírozott szövegek feloldása – még a clavis birtokában is – fáradságos, hosszú ideig tartó, unalmas tevékenység volt. A másik pedig, hogy rendszerint arra szakosodott titkárok végezték. Vajon mennyiben fedi a valóságot ez a két állítás?

Öt fiatalt brutális kegyetlenséggel megölt, kettőt megsebesített. A zodiákus gyilkos 1968 decembere és 69' októbere közt tartotta rettegésben Észak-Kaliforniát. Nem rabolta ki áldozatait, úgy tűnik, semmi más célja nem volt, minthogy végezzen velük. Azaz, egy további célja mégiscsak lehetett, mégpedig az, hogy felhívja magára a rendőrség, az újságírók és a közvélemény figyelmét. A figyelemfelhívásnak pedig legjobb eszköze a névtelen levél, ezen belül is a kódolt levél. A zodiákus gyilkos több levelet is küldött különféle szerkesztőségeknek és a rendőrségnek a bűnesetek után olyan információkkal, amelyeket csak az elkövető maga ismerhetett. Saját magára mint Zodiákusra utalt, egy kereszttel áthúzott körrel szignálta üzeneteit. Bizonyosakat gyorsan megfejtettek, másokat máig nem sikerült feltörni. Márpedig nem volna rossz, ha el tudnánk őket olvasni, ugyanis az ügyet soha nem zárták le. A gyilkosságsorozatnak több gyanúsítottja is volt, de egyikre sem sikerült rábizonyítani a bűntényt. Sokan szeretnék megtudni, kinek a személyét rejti a titokzatos jel, a kereszttel áthúzott kör.

A történet jól ismert, filmfeldolgozás is készült a kegyetlen sorozatgyilkos utáni nyomozásról. Közben a kriptográfia iránt érdeklődő profik és amatőrök is komoly figyelmet szenteltek a témának, számos weboldal mutatja be az áldozatok és a gyanúsítottak mellett a sifrírozott leveleket is, időről időre állítólag meg is fejtik a korábban feltöretlen kódokat.

A kripto-blogot élőben is lehet hallani szeptember 26-án a Kutatók Éjszakáján, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem romantikus könyvtárépületében.

Az érdekes előadást ha lehet, még érdekesebb előadások követik majd kollégáim jóvoltából. A régóta várt eseményről íme egy kiváló beharangozó.

Haller Gábor (1614–1663) korának egyik legfontosabb szereplője volt Erdélyben. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, tizenévesen még csak Brandenburgi Katalin fejedelemasszony majd I. Rákóczi György inasa volt, azután utazott, külföldön tanult, Leidenben hadigépészeti és matematikai tanulmányokat folytatott, hazatérése után pedig több - egymást igencsak gyorsan váltó - erdélyi fejedelem is szolgálatába fogadta: Barcsay Ákos, Kemény János majd Apafi Mihály. Végül Apafi követeként ment Temesvárra a törökhöz, ahol fogságba vetették, és az erdélyi politika legújabb fordulata következtében kivégezték. Személyes iratai ekkor elvesztek, de a korábban betelt és ezért otthon hagyott saját kezével írott naplója - ekkor még - fennmaradt. 

E napló, amelyet Haller 1630 és 1644 közt írt, igencsak különös magántitkokat rejt. Számos, összesen mintegy huszonkét rövidebb részt titkosított. Iszákosságának, házassági terveinek, sőt egyes éjszakai vágyainak részleteit két titkosítási módszerrel is kódolta. Az egyik egy szabadkőműves rejtjelre emlékeztető, úgynevezett pigpen rejtjel, egy négyzetekből és pontokból álló módszer. A másik pedig betűkeverésen alapszik, tulajdonképpen anagramma. A kötet végén Haller a biztonság kedvéért megadta a rejtjel kulcsát, és elmagyarázta a betűkeverés módszerét, pedig mindkét módszerre igaz, hogy abban az esetben is könnyen dekódolható, ha az olvasó nem rendelkezik a kulccsal.

Robin Sloan könyve, a Mr. Penumbra non-stop könyvesboltja egyszerre szól a legrégebbi könyvekről és a legmodernebb szoftverekről. A történetben legalább annyira fontossá válnak a 16. század óta nyomtatáshoz használt betűkészletek, mint maga a Google fejlesztőstül, munkatársostul, technológiástul. És persze a titkosírások és a kódfejtés, ami miatt érdemes megemlékeznünk a könyvről kripto-blogban, ahogy azt régen elhatároztuk. 

A történet főszereplője egy huszonéves fiú, Clay, aki a legújabb gazdasági válság idején elveszti jól fizető állását, és web designer létére könyvesbolti eladónak áll San Franciscoban. A bolt azonban, Mr. Penumbra könyvesboltja kissé eltér a hasonló típusú helyektől. Egyrészt mindig nyitva van. Másrészt vásárlói sem a megszokott olvasók, majdnem kizárólag különös, normálisnak semmi estere sem nevezhető emberek járnak belé, és ők sem vásárolnak, csak kölcsönöznek. De nincsenek sokan, így Clay, az éjszakai eladó, rengeteg idővel rendelkezik. Harmadrészt pedig a könyvek sem igazán olvashatóak, mindegyik kódolva van, ahogy a fiú, bár ezt a szabályzat kifejezetten tiltja, beléjük kukkantva megállapítja. Ugyanez a szabályzat azt is előírja, hogy az eladónak a könyvesbolt kevés és különös ügyfelét minden betérése alkalmával apróra le kell írnia, külsejét és lelkiállapotát egyaránt.

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja, majd minden falu főutcájának névadója, II. Rákóczi Ferenc nem csak politikai szerepvállalásáról és szabadságharcáról, hanem gáláns kalandjairól is ismert. Visszaemlékezéseiben megírja, hogyan udvarolt két hercegkisasszonynak egyszerre a francia udvarban, miközben a száműzöttek keserű kenyerét ette. Tépelődött, hogy melyiknek vallja meg az érzelmeit. Az egyik házas is volt, gyereket várt. De Rákóczit a hercegkisasszonyok sajnos öregembernek látták, pedig ekkoriban nem volt még negyven. A fejedelemnek azonban volt egy korábbi, hosszabb és jelentősebb kapcsolata is, még a szabadságharc idején. És ennek részletei különös módon néhány rejtjeltábla elemzése során bontakoznak ki. 

De mi is egy rejtjeltábla? Nézzünk egy szép, színes tintával készült példányt! Ez a híres titkosíráskulcs a fejedelem és legfontosabb szövetségese, XIV. Lajos levelezését segítette. A kor egyik legkorszerűbb, részletesen kidolgozott, homofonikus rendszeréről van szó, amelyben több szám felel meg minden betűnek, és külön számok tartoznak a legfontosabb földrajzi és politikai szereplők nevéhez (ezek az úgynevezett kódjelek, nomenklatorok).

 Rákóczi és XIV. Lajos titkosíráskulcsának részlete

Minden bizonnyal a téma iránti növekvő érdeklődést jelzi, hogy egyre több rejtjelezéssel kapcsolatos weboldal és blog érhető el a neten. Ezek egy része történeti érdekességeket tartalmaz, több közülük azonban inkább az amatőr kódfejtés módszereit mutatja be klasszikus és modern titkosítási módszereken. Nézzünk előbb néhány hazai, majd után két nemzetközi weboldalt!